Végre megérkezett az ihlet és elérkezett az idő, hogy Fabricius Gábor Puha Neon Fejlövéséről írjak.

Amikor otthon jártam, minden metrómegálló mozgólépcsőjén ez a könyv köszönt rám, és bevallom, kizárólag Fabricius személye miatt akartam megszerezni. Kíváncsi voltam, hogy mit tud prózában nyújtani, mert különböző performanszait, eseményeit és videóit már ismertem. Elkezdtem gondolkodni, hogy honnan, mert van az úgy, hogy az ember mozog egy körben, ahol látásból vagy felületesen ismer másokat, de amikor belegondol, hogy honnan és mióta, akkor már nem tud visszaemlékezni.

Rájöttem, hogy a Zagar révén hallottam először a nevét, és akkoriban VJ anyagokat készített a zenekar számaihoz, amit aztán A38-on, Hegyalja Fesztiválon, Gödörben, és mindenféle más helyen nézegettem, miközben szólt az Astoria meg a Taste of Snow.

Ezután jött a Britmánia, majd egy régi barátnőm elkezdett dolgozni a Republicnál, ahol Fabricius Gábor a kreatív igazgató, és ő is mesélt sokat. Így lett belőle ilyen ismeretlenül is ismerős valaki, akinek kíváncsi voltam az irományára.

Annyit még megjegyeznék, hogy a szerző életművével sosem voltam tisztában, viszont a belső borítón azt olvastam, hogy ő is pár évet élt Londonban, elvégezte a St. Martins-t (ahova Monika is készül szeptembertől), és utána visszatért Magyarországra. Ez tetszett! Én is valahogy így tervezem, csak St. Martins nélkül: kiélvezni azt, hogy annyire szerencsés vagyok, hogy hosszabb időt ebben a remek városban élhetek, de aztán hazamenni a régi, szeretett életembe, és felhasználva az itt szerzett tapasztalatokat, otthon boldogulni.

Tehát a könyv. Érdemes megnézni kívülről, mielőtt beleolvasna az ember, már az is rendkívül ígéretes: kisebb méretű igényes borítású kötet, lekerekített sarkokkal. Milyen stílusos! Aztán az első lap elolvasása után megértettem, hogy ennek jelentősége van! A könyv keretsztorija szerint ugyanis a szerző vett egy fekete, lekerekített sarkú Moleskine jegyzetfüzetet, amibe elkezdte gyűjteni befolyásos/sikeres/ismert emberek írásait név nélkül, a téma a hatalom, média, siker és szépség voltak. Egyfajta tükör a magyar valóságról.

Én személy szerint nem hiszek a keretsztoriban. Ez a mű nem különböző szerzők irományaiból összeollózva készült, ezt Fabricius írta. De nagyon jó lenyomatot ad arról, hogy mi is folyik ma Magyarországon a hatalom, média, siker és szépség világában. Szereplők nincsenek. Kizárólag jelenségek, amik ismerősek is lehetnek valahonnan. Leírások vannak és karakterek, valójában mindegy is, hogy ki kicsoda. Létezett, nem létezett, van-e ilyen ember? Nem számít, mert külön-külön és egyben is magunkra lehet ismerni. Vagy a körülöttünk lévőkre.

Engem magával ragadott rengeteg sztori, versek, félmondatok, a minden bejegyzéshez odafűzött grafolófiai elemzések, a chat-részletek, minden. Kíméletlen tükör, de közben jót lehet rajta nevetni. Kifiguráz de közben komoly. Hatásos. Szórakoztató. Eredeti.

Ajánlom mindenkinek!