Sokat gondolkodom mostanában a londoni mikrovilágomon, és lassan már magamnak is be merem vallani, hogy azért nem 100%-os minden. A hotelben lehetőség szerint nem fogom kivárni a 6 hónapot, mert az egész milliő rossz hatással van rám, úgyhogy hamarosan megint kidobom magam a munkerőpiacra.

Kevés a szabadidőm, ezért keveset tudok kikapcsolódni és találkozni az itteni haverokkal, ismerősökkel. Vannak viszont jó pillanatok/órák/félnapok/napok, amik ha nem is kárpótolnak, de legalább adnak egy kis erőt a hétköznapok megéléséhez.

Tegnap például annak örültem (tudom, hogy ez nem szép tőlem), hogy a főnököm nagyon rossz passzban volt. Ez azt jelentette: 1. nem volt energiája engem piszkálni, 2. hamar hazament, és nyugiban lehettem egy pár órát.

De nem is ez volt a nap fénypontja, hanem hogy munka után Katával és Phil-lel találkoztam, hogy egy intellektuális délutánt töltsünk együtt. Phil az az ausztrál srác, aki pár hete a Kata buliján azt mondta, hogy nagyon csendes vagyok. Nem mellesleg Phil az a srác, aki már a bulin is tetszett, de úgy éreztem, minden esélyemet eljátszottam nála a nagy visszahúzódásommal.

Ezek után nagyon felvillanyozott, hogy együtt menjünk programozni, mert ha másra nem is jó az egész, legalább megmutathatom az igazi énemet, és ezek után már a reális képet látva tudja Phil eldönteni, hogy akar-e még többet látni belőlem.

Az idő nagyon szép volt, ami mostanság ritka, mert valahogy a nyár kicsit elősziesedett, kicsit napoztunk a Hyde Parkban Phil-lel, miközben vártunk Katára, majd megnéztük a Banksy kiállítást a Covent Garden közelében. Jó műveket mutattak be, de lehetett volna kicsit mélyebben is beleásni Banksy munkásságába, viszont nem szabad elfelejteni, hogy ez egy ingyenes kiállítás volt, és annak viszont tökéletes. Londonban ha drága a jegy egy kiállításra, az majdnem mindig garancia egy értékes és mély tárlatra.

A Covent Garden-nél ment a műsor, mindenhol zenészek és erőművészek szórakoztatták a túristákat, mi is belenéztünk néhány produkcióba, majd egy park felé vettük az irányt, hogy kicsit megint napozzunk és beszélgessünk. Ez egy ilyen nap volt.

Kora este megcéloztuk a Southbank-et, ahol szintén hatalmas élet volt: élőszobrok, bréktáncosok, beatboxosok, nem unatkoztunk! Amikor Kata meg a barátai a London Bridge felé vették az irányt (mert időközben csatlakozott még 3 ember), mi Phil-lel kettesben felmentünk meginni valamit az OXO toronyba, ahol gyönyörű a kilátás a Temzére. A bár nem nagy szám, ellenben drága, viszont megállapítottuk, hogy az étterem kiülős részébe egyszer mindketten elmennénk, mert nagyon hangulatos lehet egy teraszon vacsorázni a 8. emeleten, és közben a London Eye-t meg a Big Ben-t nézni.

Az első ital után úgy gondoltuk, hogy a másodikat már nem itt fogjuk elfogyasztani, úgyhogy sétáltunk tovább a Temze partján, míg találtunk egy nagyon helyes kis pub-ot közel Southwark-hoz, és csodák csodájára még szabad asztal is volt a parton, úgyhogy itt megittunk még egy italt, és közben sokat beszélgettünk. El nem tudom képzelni, hogy milyen lehet anyanyelvi angolként az én beszédemet hallgatni, mindenesetre a héten veszek egy felsőfokú szókincsfejlesztő nyelvkönyvet, az sosem árt!

Este 9 magasságában már kicsit lehűlt az idő, úgyhogy Phil becsatlakozott a London Bridge-s társasághoz, én meg hazametróztam. Jó kis szombat volt, és élveztem, hogy nem kellett folyton az órámat nézni. Egyébként is kicsit lelassultam Anyu látogatása óta, és nem is szeretném újra feszülten figyelni, hogy tartom-e magam a kitűzött tervhez.

Phil-lel meg majd meglátjuk, hogy lesz-e valami, de azt sem bánom, ha nem. Pár éve Pesten az egyik haverom vitt el egy ilyen esti programra (vacsi az A38-on, majd séta a Gellérthegyen és a Hajógyári-szigeten), és az a pár óra egyszerűen felejthetetlen volt. Azóta sem találkoztam a sráccal randi céljából, és nem is vártam, mert néha nincs egyszerűen több a dologban, mint az a pár együtt töltött óra. Viszont ha azt teljes mértékben kiélvezi az ember, akkor már adott valamit hozzá az illető életéhez, és nem is kell sajnálni, hogy csak ennyi volt. (Megint Krisztiánt olvasok, azért vagyok ennyire bölcs!)