Igen, elköltöztem, és immár a napfényes Kilburn-ből jelentkezem a költözés híreivel. Nagyon gyorsan eltelt ez a két nap péntek óta, amióta nem jártam az internet közelében.

Kezdődött a tegnapi nap azzal, hogy farmerben mertem (szombaton) dolgozni menni, amiből hatalmas ügy lett, Darinka szája még a szokásosnál is vékonyabbra húzódott nagy dühében, hogy de ő megmondta, hogy nem lehet. Én meg megmondtam, hogy költözöm. Olyan szinten nem érdekel ez a hely már, hogy azon gondolkodom, hogy pendrive-on magammal viszem minden nap a felmondásomat, és egy alkalmas pillanatban az orruk alá dugom.

Sebaj, túléltem a napot, amit Darinka azzal töltött, hogy próbálta kinyomozni, hogy előfordult-e már valaha ilyen, hogy én farmerben mentem, és tanúként hallgatta ki Malee-t, aki meg úgy gondolta, hogy nagy jó tesz velem, ha letagadja (just between us), hogy egyszer mintha látott volna rajtam farmert. A szerencsétlenek ezek szerint 4 hónapja nem veszik észre, hogy minden Darinka-mentes szombaton farmerben dolgozom!

1-kor gyorsan hazaszáguldottam, és teljes gőzzel vártam Danit meg Mózest a paripával, azaz a Streetvan-nel. A srácok vakmerően elindultak útvonalterv nélkül mindössze egy telefon GPS-ére hagyatkozva, aminek az eredménye egy kb. órányi késés lett. Mivel a kocsit 2-től 4-ig béreltük, nem segített, hogy tőlem fél 4-kor sikerült elindulni.

Az utat nem részletezem, legyen elég annyi, hogy még most is izomlázam van, annyira befeszülve ültem, de minden tiszteletem Danié, aki hétvégi vezetőként bevállalta a dolgot, és nagyon rendben eljuttatott minket SW-ből NW-be. Voltak rázós helyzetek, amik után mindhárman hatalmasakat sóhajtottunk, hogy "megúsztuk, b*zd meg!". Annyit tudtam magamból kipréselni idegességemben, hogy "nagyon jól csinálod, Dani", ezt viszont 3 percenként.

Miután kirámoltuk a cuccokat az új ház előtti utcára, a srácok már rohantak is visszaszolgáltatni a kocsit, és megérkezett Dia frissen a spanyolországi nyaralásból. Szokás (?) szerint benézett a szobába, és egyből úgy döntött, hogy itt bizony rendezkedni kell, úgyhogy fenekestül felforgattuk a kis helyiséget, de sokkal jobb lett természetesen. Közben megállás nélkül porszívóztunk, mert amilyen állapotban a szobát az előző lakó itthagyta, az több volt, mint kritikus. Találtunk itt-ott súlyzókat, használt fehérneműt, kabátot, képeslapokat, hajgumit, DVD lejátszót, stb. 2 nagy szemeteszsákot töltöttem meg velük. Ekkor végre valahára elkezdhettem a berendezkedést, és amilyen gyorsan csomagoltam, olyan sebességgel rámoltam ki, úgyhogy most már olyan 70%-osan rendben van a szoba.

Este visszamentem a régibe, még csaptunk egy közös vacsit meg ivászatot Ágival meg Petivel, néztünk egy kis Jóbarátokat, elfogyott a pálinka meg néhány cider, jó volt. Megvan a varázsa a szinte üres lakásnak is. Ma reggel viszonylag hamar keltem, és egy utolsó nappalis reggeli után mindent kipakoltam a szobából, és visszarendeztem eredeti állapotába, közben rendületlenül porszívóztam.

Aztán elhagytam az objektumot, mert már az újban akartam lenni, kipakolni, szusszanni egyet, kipróbálni, hogy működik-e a net, stb. Kicsit necces volt bejönni, mert a kulcsok játszottak velem, de aztán bejutottam, és csak egy egészen kicsit kellett kutatnom, hogy megtaláljam a jelszót a nethez! És lám, működik a mutatvány!

Szeretni fogom ezt a szobát, ebben biztos vagyok. Bocsánat, hogy a képeken rendetlenség van, de még nincs mindennek helye, viszont legalább egy kis ízelítőt akartam küldeni. A kis régiről is rengeteg fotó készült, az ittenin még az én berendezésem látszik.