A hitelesség kedvéért el kell mondjam, hogy írás közben megállás nélkül nyeldesem a könnyeimet...Majdnem. De talán képes leszek egy remélhetőleg utolsó bejegyzést írni a hőn szeretett Bayswater Inn Hotelről. Sokat gondolkodtam, hogy hogyan is búcsúzzak magamban és a blogon, mert más búcsút nem tervezek, csak elegánsan távozom majd, és arra jutottam, hogy illő lenne összefoglalni, hogy mit is tanultam az elmúlt fél év alatt. Hátam mögött tudhatok körülbelül 9000 foglalást, több száz visszaigazoló levelet, ugyanennyi árajánlatot, fél év összes szombatját (májusban egyszer voltam szabadságon szombati napon, ezen kívül minden fél hétvégémet ott töltöttem a hotelben), és néhány olyan mondatot, amik ha nem is örökre, de belémvésődtek. Lássuk őket!

Please make sure you follow what the Malee says. Júniusban hangzott el legelőször az első raporton, és ott már végérvényesen tudtam, hogy elvesztem. Hogy innen menekülni kell, mert csírájában fojtanak el minden önálló törekvést és gondolatot, kizárólag jó rabszolgát szeretnének belőlem nevelni. Hiába volt minden érv, logika a részemről, ott elenyészett minden illúzió, hogy ez a hely nekem való, és hogy itt rám szebb jövő vár. Hát nem várt. Azt hiszem, másfél hónapja voltam a hotelben, amikor először elkezdtem állásokat nézni, de úgy döntöttem, hogy kihúzom a fél évet.

I have to check with Mr. T. Darinka kedvenc mondata, naponta százszor hangzik el, legyen szó a recepciósok munkabeosztásáról, a Malee fogászati kezelése miatti 1 órás késésről, az én 1 napos szabadságkérelmemről, vagy egyéb fontos dolgokról. Mr. T-nek, a mindenhatónak mindenről tudnia kell, és mindenbe bele is szól. Nem sok menedzsment órán vettek részt ezek, az szent! Itt a delegálásról, egyéni felelősségkörökről még soha senki nem hallott. Esküszöm, hogy nekem asszisztensként az otthoni munkahelyemen sokkal nagyobb önállóságom és döntési jogköröm volt, mint itt a hotel menedzsernek. Darinka mindössze egy dologra alkalmas: reggel megkérdezni Mr. T-t, hogy akar-e kávét inni, és ha igen, akkor azt beviszi neki. Bármi más probléma esetén (pl. kifogy a faxból a papír), tanácsot kell kérni az igazgatótól. Amikor az nyaralni volt, a számítógépére Darinka naponta elfaxolta a teljes hotel napi postáját. Biztos, ami biztos.

Please put it in writing. Tipikus. Itt mindennek írásos nyoma kell, hogy legyen, mert abból indulnak ki, hogy utána úgyis letagadod. És nem elég, hogy minden megválaszolt email-re rá kell írni, hogy válaszoltam rá ekkor és ekkor, dátummal, utána még megy a nyomozás, hogy kinek a kézírása is szerepel a papíron. Én ahhoz  vagyok szokva, hogy vállalom a munkámat és a felelősséget, így nem gondoltam, hogy valaha arra szorulok rá, hogy a Zsuzsanna aláírásomat kell magyarázni Malee-nak, hogy igen, én voltam. Pedig megtörtént.

Just to cover yourself. Ezért kell nálunk mindent ötször megcsinálni, és naplót vezetni, hogy melyik partnerünknél kivel beszéltem, mert mint fent is említettem, abból indulnak ki, hogy a partner is le fogja tagadni. Milyen szép is az, ha bizalmon alapul az üzlet! Így történhetett meg az, hogy 2009 februári papírok között kellett keresgélnem, hogy az elődöm küldött-e faxot a partnernek arról, hogy a vendég nem jelent meg a hotelben, ergo nem jogosultak a jutalékra. Úgy tűnik, ő nem értette meg a leckét.

Because Mr. T. wants it. Mindennek az oka, az alfája és az omegája, és minden kérdésre a válasz. Logika, érvrendszer nincs mögötte, de ha Mr. T. ezt akarja, akkor így kell lennie, megkérdőjelezni senki nem meri. Ennek a bővített változata az a válasz, hogy ha Mr. T. így akarja, akkor biztosan megvan az oka rá. Kétségtelen.

És hogy miért Mr. T Mr. T.? A becsületes neve Savvas Tombolis, aki úgy érzi, annyira fontos ember, hogy kilétét homály kell, hogy fedje, így senki a hotelben nem mondhatja ki a nevét, sőt az okos Malee múltkor azt mondta nekem, hogy ezért nem is mutatkozik be a dolgozóknak, mert akkor kénytelen lenne elárulni, hogy hívják.

Minősíthetném, szidhatnám az egészet tovább a mátrixnyomtatóval meg a féleszű alkalmazottakkal és menedzsmenttel, de nem fogom, mert két és fél napon belül lezárul egy olyan korszak az életemben, aminek nem is lett volna szabad helyet kapnia. Ez a fél év hagyott a lelkemben néhány olyan sebet, amit nem fogok elfelejteni, de szombaton délután 13:01 perckor a szemükbe nevetek majd, és utána Monikával pezsgőt bontunk a Portobello-n.