Új sorozatot indítok ezzel a bejegyzéssel a blogon, remélhetőleg sok hasonlót lesz alkalmam írni a közeljövőben. Azok számára kevésbé érdekes, akik a hotelek világát nem találják annyira izgalmasnak, mint én, ugyanis feltett szándékom hotelkritikákat írni azokról a szállodákról, amelyekbe az új munkám során bejuthatok egy-egy rendezvény, vacsora vagy bemutató erejéig.
Az első alkalom azonnal magasra tette a mércét, ugyanis az ötcsillagos Athenaeum után a kétcsillagos motelek már nem fognak akkora élményt nyújtani, de mivel a Miki portfóliójába mindkét véglet beletartozik, így a kevésbé exkluzív létesítményekbe is lelkesedéssel fogok látogatni.
A Green Park szomszédságában található szálloda privát tulajdonban van, nem tagja egyik nagy láncnak sem, ami előnyös, hiszen nincsenek előre meghatározott standard-ek, viszont marketing szempontból hátrány lehet, mert sosem fogják annyian ismerni, mint egy Hiltont vagy egy Kempinskit. Mindenesetre a sales igazgatónő elmondása szerint a hotel virágzik, nagy a kereslet iránta, és sok a visszatérő vendég. Aki egyszer betért az Athenaeum-ba, és élvezte a szolgáltatásokat, utána jó szívvel ajánlja ismerőseinek. Ez természetesen nem véletlen.
Az épület nemrég esett át egy nagyszabású felújításon, ami közel két évig tartott, és melynek során fokozatosan alakították át az emeleteket, a közös helyiségeket és végül a külső részt. Míg eddig az emberek különösebb szemrevételezés nélkül elmentek mellette, most a házfal egyik oldalán kialakított élőfalnak köszönhetően igazi kuriózum, ugyanis ezt a falat egy függőleges kert borítja. A kivitelezés annak a Patrick Blanc-nak a munkáját dicséri, aki Párizsban megalkotta a Quai Branly Múzeum kertfalát (amit pár hete mi is megcsodáltunk egyik nap, miközben az Eiffel-torony felé sétáltunk). Ennek az élőfalnak egyébként külön oldala van a Facebook-on, ajánlom mindenki figyelmébe.
Az egyedi kültéri megoldás már előrevetítette, hogy a hotel belsőépítészetében is találhatunk majd néhány gyöngyszemet, és nem is csalódtam. Képek nélkül nehéz áradozni a gyönyörű csillárokról, az "S" alakú paravánokról, amik az étterem boxait igazán meghitté teszik, valamint a fel-felbukkanó egyedi dizájntárgyakról (tükrök, fotelek, mosdókagyló), melyek mind a hotel felkérésére készültek, de sajnos nem volt nálam a fényképezőm, viszont nem hiszem, hogy örültek volna, ha én magándokumentációba kezdek.
Az öt csillag természetesen magáért beszél, minden részlet kidolgozott, profi és egyedi. A személyzet egyenruhája is meglepően csinos, a hölgyek sötétbarna nadrágkosztümöt viselnek fényes barna szegéllyel és a kosztüm anyagából készült megkötős övvel.
A bár valójában whiskey-bár, ahol több mint százféle single malt-ot kínálnak, a helyiség uralkodó színei a sötétlila (első pillantásra szerelem), vörös és barna. Eredetileg volt egy kis könyvtár is berendezve, de sajnos helyhiány miatt le kellett bontani. A lobbi dohányzóasztalán igényes albumokban gyönyörködhetük várakozás közben.
Négyféle szobát találhatunk a szállodában: superior, deluxe, suite és penthouse suite. A superior az alap szoba, de egyáltalán nem nélkülözi a luxust, főleg ha megemlítem a Nespresso kávéfőzőt, és a jól felszerelt minibárt, ahol az alkoholon kívül semmiért nem kell fizetni, és naponta újratöltik. A deluxe kicsivel nagyobb, és talán ágyméretben is különbözik, de az igazi lépést a suite, azaz a lakosztály jelentette, ahol egy tágas nappali, egy még választékosabb minibár, egy hatalmas hálószoba, és egy gyönyörű fürdő várja a vendégeket. Itt a zuhanyzó (nem a fürdőszoba, csak a zuhanyfülke) akkora volt, hogy akár mind a hét résztvevő egyszerre befért volna, ránézésre 4 négyzetméter.
És ha lehet mindezt fokozni, akkor látogassuk meg a penthouse lakosztályt a hotel legfelső emeletén, amit mi egybenyitva láttunk (álfalakkal el lehet szeparálni két lakosztállyá): két nappali között egy étkező, és összesen három hálószoba két fürdővel, természetesen gyönyörű kilátással a Green Park-ra, a London Eye-ra és a Big Ben-re a háttérben. Egyszerűen csodálatosan néz ki, tökéletes és minden igényt kielégítő belsőépítészet!
A hotel egyébként nagyon laza, nem az a Ritz-es merevség a jellemző, hogy háziállatokat inkább ne hozzanak a vendégek, és a gyereket is inkább hagyják otthon. Külön concierge van a kicsiknek, aki még az érkezés előtt felveszi a kapcsolatot a szülőkkel, és igény esetén bekészíti a szobába az Xbox-ot, Playstation-t és DVD-lejátszót. Természetesen díjmentesen.
Nincsenek kötött szabályok az étkezésekre sem, bárhol bármit el lehet fogyasztani, lehet reggelizni a bárban, de a lounge részben is. Ritka, de tényleg úgy tűnt, hogy itt minden a vendégért van. Állítólag a felújítás során is a vendégeken tesztelték az új szobákat, és a végeredmény az ő ízlésüket tükrözi. A szálloda jelmondata, hogy ők egy "home made hotel", azaz ha Londonban jársz, akkor ez a hely lesz az otthonod.
Az éttermet is meglátogattuk egy háromfogásos vacsora keretében, és az a véleményem, hogy az ár-érték arány teljesen korrekt. Előételnek lazacot választottam tartármártással, főételnek brit kolbászt (azt hiszem libakolbász volt) krumplipürével és vad gombákkal, desszertnek pedig csokoládé fondant-t vaníliafagyival.
A cégből heten vettünk részt a bemutatón, és mindannyian elvarázsolva léptünk ki a szállodából. Nem is kérdés, hogy a penthouse lakosztályba abban a pillanatban költöztünk volna be, amikor betettük a lábunkat (kifelé már taszigálni kellett minket). Ajánlom a szállodát azoknak, akik szeretik az egyedi megoldásokat, élvezik és értékelik a luxust, és nem utolsósorban azoknak, akik megengedhetik maguknak.
