Határtalanul boldog vagyok, mert a héten megérkezett a csodálatos, megapici, megakönnyű, szuperokos, villámgyors, új laptopom, amit a gyönyörű meggypiros színe után Sherinek neveztem el, franciásan becézve pedig Mon Sheri.

Teljes neve: Toshiba Satellite T110-11V Iron Red Metallic colour

Ezeket a sorokat már Mon Sheri-n írom, gondoltam, addig nem is számolok be róla, amíg nem ismerkedtünk meg egymással, és nem kezdtem el a szerzeményem felépítését. A vásárlás teljesen zökkenőmentesen ment, múlt hétvégére terveztem a rendelést, de szokás szerint megcsúsztam vele, de kedden éjjel végre elhatároztam, hogy nem érdemes rajta tovább filózni, úgyis tudom, hogy őt akarom. Az Amazonról rendeltem meg végül, így sikerült legkevesebb 30 fontot spórolnom. First Class kiszállítást is vettem, hogy biztosan megérkezzen még a hazautazásom előtt. Hatalmas meglepetésemre csütörtökön már jött is a Huszonegyéves, kezében a csomagommal, ami azt jelenti, hogy a rendelés és a kézhez kapás között nem telt el 36 óra sem.

Azóta meg ismerkedünk. Lemondtam az összes programomat, hogy szépen nyugiban kitapasztaljam, hogy hogy is működik, lévén, hogy még sosem kellett egy gépet a nulláról kialakítanom. Sheri egyébként Win 7-tel érkezett, amit eddig nagyon jónak találok, de érteni egyáltalán nem értek hozzá. Azt tapasztaltam, hogy az internetre kapcsolódásra semmit nem kell várni, és tényleg nincsenek azok az idegesítő üzenetbuborékok.

Egyelőre Internet Explorer-rel nyomatom, de mindenképpen váltani szeretnék, úgyhogy ha segítenétek, hogy milyen böngészőt érdemes telepíteni, azt nagyon megköszönném. Ma délután masszívan állítgattam a dolgokat a kényem-kedvem szerint, mindeközben megtudtam egy csomó érdekes dolgot (pl. energia-spórolási beállítások). Kicsit még küzdök a billentyűkkel, mert eredetileg angol billentyűzet van, de átállítottam magyarra, így most gépeléskor tilos a gombokat néznem, mert teljesen összezavar. Mindezt leszámítva is szokni kell a pötyögést, mert folyamatosan félreütök, így minden sor háromszor annyi ideig tart. Valószínűleg kisebbek a gombok, és jobban össze vannak tolva, mint a réginél, és ez az oka a bénázásomnak.

Annyit tudok mondani, hogy minden szuper, és bárcsak értenék hozzá! De imádom ezt a gépet, legszívesebben csak nézegetném, és fogdosnám. Tudom, ez egy kicsit beteg mondat lett! :)))

Egy gyors update a telefonról: Ma beleszerettem a Nokia 5530 Illuvial készülékbe, érintőképernyős, van benne minden, ami kell (net meg zene), bőven belefér a keretbe, és mondanom sem kell, hogy eszméletlen jól néz ki, csajos design (ezüst-lila), és ez is egyedi, limitált szériás. Majd beszámolok, ha megvan, valószínűleg csak azután, hogy visszatértem a budapesti vakációmról.