Pár hete egy érdekes plakátra lettem figyelmes a londoni metrón, ami egy új, forradalmian egyedi társkereső oldalt hirdetett. Rögtön el is határoztam, hogy kipróbálom, nem mintha egy percig is hinnék abban, hogy a neten meg lehet találni a jövendő férjemet, de még abban sem, hogy akár egy másfél hónapos kapcsolatra hitelesített pasira rálelek, csak arra gondoltam, hogy milyen jó lenne néhány új érdekes emberrel (férfival) megismerkedni. Hiszen gondoljunk csak vissza, ott volt a szépreményű Peter is még a DirectDating-ről, sziporkázó egyénisége volt! :)) Nemrég találkoztam vele, és két órán keresztül szénné untam magam, mire este 8-kor sikerült egy olyan témát felhoznia, amivel 30 percre lekötötte a figyelmem (ugyanis Afganisztánban járt meginterjuvolni az ott szolgáló angol katonákat).
Ilyen és ehhez hasonló emberekkel kívántam megismerkedni, de legfőképpen tetszett az oldal alapötlete, amit, alig 2 hét használás után kijelenthetem, nem teljesít be. Azon alapszik ugyanis a Lovestruck, hogy minek hetekig emailezni vagy csetelni egymással, amikor a legegyszerűbb rögtön találkozni, tesztelni, hogy van-e kémia, vagy minimum szimpátia. Így a regisztrált felhasználóknak csak be kell állítania, hogy Londonon belül merre dolgozik, és hogy ma szabad-e egy ebédre/kávéra/estére, és várnia azoknak a jelentkezését, akik szintén azon a környéken dolgoznak, és szabadok egy ebédre/kávéra/estére. Szerintem jó ötlet, bár ehhez folyamatos online jelenlét szükséges, ergo nem elég naponta egyszer, lehetőleg este csekkolni a méleket, ahogy én teszem.
Fel is regisztráltam az oldalra, és óvatosan nem állítottam be semmi program-opciót, csak vártam, hogy rámakadjanak. És igen, kezdődött megint a béna üzengetés, melynél kiszórtam a kevésbé szimpatikus férfiakat, és végül kettőnek válaszoltam vissza. Ebből az egyik magától talált rám, a másikra én kacsintottam virtuálisan, amikor otthon Anyumnak megmutattam a rendszert, és megszavaztuk, hogy az illető megér egy gombnyomást.
Tehát a végeredmény, és a vélemény továbbra is az, hogy hiába ígér bármit egy ilyen oldal, hiába tűnik formabontónak az ötlet, vagy ők bénák, vagy inkább azok, akik regisztrálnak, mert még mindig úgy érzik, hogy nem árt 1-2 hétig kétsoros üzeneteket küldeni, és idióta kérdésekkel traktálni a másikat (hi, how is your weekend? kérdezi egy ismeretlen. Describe yourself in 3 words, így a másik). Az én egyik jelöltem is kíváncsiskodott már a 2. levélnél, hogy ugyan mit keresek én a leendő szerelmemben, hát meg is kapta a magáét, azóta nem kérdez hülyeségeket.
De nem is ez a lényeg, hanem a mérhetetlen felháborodásom, hogy a Lovestruck kevesebb mint 10 nap után úgy döntött, hogy elég volt az ingyenélésemből meg a limitált lehetőségeimből, mostantól tejeljek. Azzal már az elejétől megbarátkoztam, hogy nem látom, hogy ki nézte meg a profilom, ki kacsintott rám vagy kinek vagyok a kedvence, megelégedtem azzal, hogy elolvastam a leveleket, és válaszoltam, ám egyik nap nem akarta az oldal elküldeni az üzenetemet az egyik delikvensnek, mondván, hogy fizessek. Az igaz szerelem tarifája 12 font havonta, és lehetőleg 3 hónapos vagy fél éves bérletet vegyél, hiszen így éri meg, fizetni most kell, és egyben. Simán legombolt volna rólam 70 fontot, mert azt hiszik, hogy vagyok annyira szerelemre éhes, hogy nem hagyom veszni a két kis hercegemet, akik innentől egy hangot nem fognak hallani rólam.
Tudom én, hogy a boldogságnak ára van, és nincs is ezzel gondom, felteszem, hogy a Blackberry reklámból nem él meg az oldal, de akkor is arcul csapott az a sunyi módszer, ahogy pár napig beetettek, hagyták, hogy játsszam, majd amikor kialakulóban volt egy párbeszéd, akkor rögtön a bankkártyám adatait kérték.
Így a Lovestruck nálam leszerepelt, és a gyenge 6-os pontszámát a 10-es listán 6-tal csökkentette, így a verdikt: nem ajánlom.
