Összegyűjtöttem néhány tipikusan angol vagy inkább tipikusan londoni dolgot, mert ezt kértétek és erről szeretnétek olvasni, nem pedig arról, hogy itt minden ugyanolyan, mint otthon, csak nem 3 metróvonal van, hanem 13.
Az egyik kuriózum a pub-ozás kultúrája. Otthon ugyebár kocsmázni nem trendi dolog, és Budapesten különösen ritka, hogy a kollégák munka után sörözni menjenek a sarki talponállóba, itt viszont teljesen megszokott. 6 óra magasságában már lépni sem lehet a pub-okban, sőt a legjobb előre asztalt foglalni, különben állva töltheted a levezetés pár percét (óráját). A dohánytörvénynek hála nemcsak a pub-ok vannak dugig, hanem az előttük található járdarész is, így könnyen meg lehet állapítani, hogy merre van a legközelebbi vendéglátó egység.
A munka utáni ivászat még hagyján, de itt bizony még ebédidőben is ki-kijárnak az öltönyös úriemberek egy sörre, ezt csak onnan tudom, hogy néha pub-ban ebédelünk, és ekkor láttam, hogy a fish&chips mellé néhány ital is jár.
A pub-ozás okán meg szeretném említeni a pub-food-ot, vagy sharing-plate-et, ami egy kifejezetten praktikus megoldás, ha nagyobb társaság gyűlik össze, megy az iszogatás, mert ezek a tálak pont arra szolgálnak, hogy mindenféle apró falatkákat eszegessünk. Már több helyen is próbáltam, és általában elég jók, árban korrektek, és ez a tökéletes megoldás arra az esetre, amikor vacsorázni nem szeretnénk, viszont szívesen csipegetnénk valamit. A tálakon a lehető legkülönfélébb falatok lehetnek: humuszos mártogatós, tavaszi tekercs, miniszendvics, sajtok, rántott zöldségek, stb. Szerintem ebben bárhol a világon van potenciál, és otthon is jó lenne, ha elterjedne.
A másik olyan dolog, amit otthon nem tudnék elképzelni, az az itteni kávézózás szokása (kávézó=coffeeshop ebben az esetben), mert olyan hangulata van, mintha mindenki nappalijában lennénk! Érdemes nem túl zsúfolt, kicsit kieső részen található Starbucks-ot választani, és rögtön megértjük, hogy miért is mondom ezt. Nagy pozitívum, hogy ezeken a helyeken nincs pincér, aki idegesítően mustrál, amint kiittad az utolsó csepp kávédat, hogy mikor rendelsz egy másikat, vagy húzol el a helyről. Megveszed az italodat meg egy kis sütit, ha éppen olyanod van, és onnantól kezdve azt csinálsz, ami a legkényelmesebb. Netezel. Újságot olvasol. Írsz. Zenét hallgatsz. Elfészkelődsz. Nézel ki a fejedből. És ez itt a lehető legnormálisabb. Családok, párok jönnek le a Starbucks-ba hétvégén délelőtt, hogy kicsit kimozduljanak, de mégis nyugiban legyenek. És a legjobb, amit azóta szeretek, hogy ideköltöztem, hogy egyedül is bemehetsz, nem kell úgy tenned, mintha várnál valakit, csak lehuppansz, és olvasol. Vagy bármi mást csinálsz a fentiek közül. Így egy kicsit bent is és kint is vagy: egyedül ám mégsem magányosan. Olyan, mint egy könyvtár olvasóterme, vagy mint egy óriási nappali, ahova bárki bejöhet. Ha tehetném, minden szombat délelőttömet ott tölteném!
A hétvégék másik kedvenc helye a reggelizők! Mindenképpen érdemes kipróbálni, ha Londonban jár az ember, hogy beül egy reggelire gyakorlatilag bárhova! Főleg Notting Hill-t ajánlom erre a célra, mert kellően csendes és nyugis, és nem jön a kipufogógáz a rántottára. Nagyon hangulatos, hogy ezzel indítja az ember a hétvégéjét, akár egyedül, akár párosban, vagy társasággal. Ismét megemlítem, hogy ilyen helyek Budapestre is kellenének, és akkor lehet, hogy nem lenne kihalt a város egy vasárnap délelőtt.
Londonban szembeötlő még az angolok hiánya. Amióta sok angollal dolgozom együtt, rájöttem, hogy ők nem szeretik ezt a várost. Inkább élnek a közeli városokban, falvakban, és küzdenek a napi ingázással, de semmi pénzért nem költöznének be. Ha vannak is angolok, ők a 4-es és 5-ös zónát preferálják, ami számomra szintén érthetetlen, hiszen majdnem egy évet küzdöttem, hogy visszakerüljek a második zónába, ahol minden közel van. De nekik ez nem fontos, inkább értékelik a csendet, a nyugalmat, és néha bizony meg tudom érteni. Amíg az ember fiatal és hétvégén a városban szeretne programozni, addig jó, ha itt lakik, de amint már családot alapít, inkább "vidékebbre" megy. És itt ez nem ciki. Nincs London-központúság, és nincs semmi lenézés a vidék iránt. Ez nagyon tetszik, nem is tudom, hogy otthon hogy lehetne ezt megvalósítani, hogy megszűnjön Budapest néha méltatlan felsőbbrendűsége.
Ha már ingázásnál és utazásnál tartunk, azt vettem még észre, hogy sokkal mobilabbak az angolok, és ez nemcsak a külföldre vonatkozik, hanem simán vonatra szállnak egy jó buliért, vagy csupán kicsit kimozdulni, és ami egy óra vonatútra van, arra ők úgy tekintenek, mintha éppen csak metróznának egyet. Hozzájárul ehhez az is, hogy a vonathálózat, a szerelvények és az egész rendszer abszolút megbízható, és nem jelent kellemetlenséget, ha vasútra kell szállni. Azt hallottam, hogy az Edinburgh-ba tartó vonaton van még wifi is, konnektor a laptopnak, így igazán nem nehéz eltölteni azt a pár órát Skóciáig. És akik vidéken laknak, azok szívesen és gyakran jönnek Londonba egy jó színház vagy kiállítás kedvéért, ami szintén szimpatikus.
Azt hiszem, nagyjából ennyit sikerült megfigyelnem az elmúlt időszakban, ha eszembe jut még valami, akkor folyt.köv.
