Végre kaptam életjelet Dénestől, mert azért az már mégsem járja, hogy ő is itt meg én is, és nem tudunk egymásról semmit! Tegnap írtam egy mélt, amire ma meg is jött a válasz, villámgyorsan telefonszámot cseréltünk, és egyszercsak Dénes hív. :)

Egyből meg is kaptam a magamét, hogy bulizni járok álláskeresés helyett, de megnyugtattam, hogy az utóbbit sem hanyagolom el. Kiderült, hogy nem lakunk egymástól messze, sőt, mindketten a Northern (fekete) vonalon vagyunk. Nemrég költöztek be a szobájukba, és melóügyben is rendeződni látszanak a barátnőjével együtt, ami nekem megnyugvás, mert ezek szerint mégiscsak megy ez.

Ami nem megnyugvás, az az, hogy 1 hónap után találtak munkát, és vagy 500 helyre küldték el a jelentkezésüket (itt még azért nem tartok, bár eddig azt hittem, én is komolyan nyomom!). Jó tanácsként elmondta Dénes, hogy az ügynökségeken keresztüli melóktól ne várjak semmit, mert csak begyűjtik az adatokat, és sosem hallunk róluk többet. Nem számolnám össze, hogy az elmúlt egy hétben hány ilyen hirdetésre jelentkeztem.

Mivel Dénes már elfoglalt, így ha találkozunk, akkor az is csak a hétvégére tehető, és akkor megbeszéljük, hogy melyik aluljáróban készülünk performansszal, amit aztán meg is örökítünk! :D