Tudtam én, hogy a hétvégével semmi gond nem lesz, napfényben és gondtalanságban fogok fürdeni, hiszen hétvégén nem idegeskedünk a munka miatt, nem várjuk a telefont, nem kutatjuk az álláshirdetéseket. Lehet egyszerűen élvezni minden londoni pillanatot!

Szombaton Ágival megnéztük a National Gallery-t, ami hatalmas, és legalább kétszer-háromszor vissza kell menni, hogy minden alkotást felfogjon az ember. Összesen 46 terem, benne a 12. századtól a korai 20. századig olyan művészek munkái, mint:

Botticelli, Leonardo da Vinci, Dürer, Holbein, Michelangelo, Raffaelo, Tiziano, Rembrandt, Velázquez, Caravaggio, Turner, Monet, Manet, Cézanne, Van Gogh, és még sorolhatnám.

Természetesen nem a teljes életművel képviseltetik magukat ezek a nevek, de néhány klasszikus fellelhető. Az már csak cukormáz a torta tetején, hogy a belépés teljesen ingyenes. Ráadásul az épület a Trafalgar tér közepén helyezkedik el, a szökőkutakkal szemben, már a környék is elképesztő! Mindez szikrázó napsütésben igazán pazar volt, tökéletesebb nem is lehetett volna! Tátott szájjal mentem végig a termek kétharmadán.

Utána lájti uzsonna a Prét-a-Manger-ben, ahol életem eddigi legjobb forró csokiját kaptam a leghelyesebb kiszolgálótól, majd este Ágival töltött csirkét csináltunk rizzsel, és meghívtuk Prestont és Szuszut is vacsira. Jó kis este volt csipetnyi Baileys és vörösbor társaságában.

Ma sikerült majdnem délig aludni, majd futni egy keveset a Primrose Hillen, utána viszont végre találkoztam Dénessel és Dórával egy közeli Starbucks-ban, és azt kell mondjam, hogy nagyon jól elbeszélgettünk órákig. Dénesről egyébként is tudom, hogy jófej, de a barátnőjével eddig egyszer sem sikerült hosszabban csevegni, és most kellemesen csalódtam. Meg is hívtam őket egyből jövő hétvégére egy közös vacsira hozzánk. A Dénesékkel folytatott beszélgetés is csak újabb erőt és lendületet adott a kitartáshoz munka ügyben. Azért jó tudni, hogy nekik is sikerült, nem egy hét után, de mégis.

Egyre inkább kezd helsinkis érzésem lenni. Valamilyen szempontból ugyanolyan itt is, mint ott az első időszakban: óvatos tapogatózás, a sok idegen dologból szépen-lassan egyre ismerősebb lesz minden, kitágul a város, egyre több helyet láttam, magabiztosan közlekedem, a szociális hálóm egyre bővül, már nemcsak sodródom, hanem programokat szervezek, jövök-megyek, látok, tapasztalok, alakítom a londoni életemet.

És érzem, hogy szeretném ezt a várost még jó sokáig, felfedezni minden szegletét, együtt lüktetni vele, és ezért mindent meg is fogok tenni!!