Tegnap végre sikerült pontot tenni a lakásdráma végére, beköltözöm Péter kollégámék lakásába, ahol megüresedett egy szoba. Megnéztem a kecót, barátságos, otthonos, a szoba picike, de jó lesz. Pénteken és szombaton költözöm, szombat este már ott alszom. Ismét jó programom lesz a három szabadnapra: takarítás, pakolás, cuccolás.

A pozitívum, hogy egy busz elvisz a hotelig, a negatívum, hogy kicsit hosszabb az út, mint eddig. De még így is sokkal jobban járok, mint az eddigi lakásoknál. Az a helyzet, hogy a hotel eléggé megköti a kezemet költözés-ügyileg, pontosabban az, hogy reggel 7-re kell beérni, és nem mindegy, hogy előtte 1 órát utazom vagy csak 20 percet.

Igazából azzal bíztatom magam, hogy már nem sokáig leszek a hotelben (90%-ra elhatároztam magam, hogy december 29-cel felmondok), és ha lenne egy olyan melóm, ahova 9-re kell járni, akkor mindjárt nem lenne probléma a korai kelés.

Petiék rendesnek látszanak, a barátnőjével vannak ketten a lakásban egyelőre, és még van egy kiadó szobájuk, ahova most keresnek embert. Csendes, nyugodt életem lesz ott remélhetőleg, végre egy olyan szobával, ami az enyém, amiért fizetek rendesen, és nem kell érte senkinek hálás lenni. Megkérdeztem, és itt nincs közös vásárlás meg közös főzés, mindenkinek megvan a saját elemózsiája, ez is pozitív. Izgalmas lesz, ez tuti!

A nagy örömre tegnap elmentem az Oxford Street-re, igaza volt Jocónak, ami ott folyik szombat kora délután, az több mint kellemetlen. Mintha a Józsefvárosi piacon próbálnék előre jutni, mindenki tolakszik, könyököl, rugdos, és óriási a tömeg. Legközelebb kizárólag hétköznap reggel célzom meg azt a környéket.

Timimhez hasonlóan nekem is készül a karácsonyi ajándéklistám, és a beköltözés után el is kezdem a beszerzéseket. Természetesen magamnak is kinéztem egy csomó mindent jó szokás szerint, sőt, sikerült tegnap csizmát is vennem, pont olyat, amilyet szerettem volna.

Ma meg...Egyelőre pizsamában ülök a gép előtt a reggeli teát kortyolgatva, és azon tanakodom, hogy mihez van most kedvem. Ez a nap ugyanis úgy fog telni, ahogy nekem a legjobban fekszik. Megérdemlem a kikapcsolódást, mert durva két hét van mögöttem, és ki tudja, hogy alakult volna, ha Petiéknél nem üresedik meg az a szoba.