Holnap végre eljön a napja, hogy az én tesóm egyedül repülőre száll, és meglátogat a nagy Londonban! Úgy érzem, minden adott a fogadására: csőre töltött Oyster, két jegy a Madame Tussaud múzeumba, egy hosszú lista a programról 4 napra, délelőttre és délutánra lebontva (hogy nem engednék teret az ő terveinek? nem igaz!), rengeteg étel, köztük Nutella, amit én már régóta nem eszem, 2 üveg cider (hogy ő is megkóstolhassa), megágyazott külön (!) szoba duplaággyal (hála annak, hogy eddig még Petiék nem adták ki a harmadik szobánkat), stb.

Olyan jó lesz, hogy végre látogatóm lesz, akinek megmutathatom Londont, és akivel együtt új élményeket is szerezhetek!

Az elmúlt 3 napban egyébként csak ez tartotta bennem a lelket, és így tudtam kedves, mosolygós recepcióslány lenni. Nem tudom, hogy ha egyszer véget ér a közös miniszünidőnk, akkor hogy fogok visszatérni, valószínűleg ismét reggeli káromkodásokkal.

Hogy mit várok az elkövetkező 4 naptól? Csak érezzük jól magunkat, és kerüljünk még közelebb egymáshoz. Az elmúlt 10 évben nem töltöttünk ennyi időt masszívan együtt, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz.

Most alvás, mert ha jól számolom, 5 óra múlva kapnom kell egy smst arról, hogy felszállt, és minden oké, majd 8 és fél óra múlva egy telefont tőle, hogy megérkezett, és a Victorián találkozunk!