1. Dublinba legérdemesebb Ryanair-rel utazni, naponta 5-6 gép megy minden londoni terminálról, és rendkívül olcsó (nekem 25 fontocska volt oda-vissza mindennel együtt).

2. A lutoni reptéren érdemes időt szánni arra, hogy a kívánt kapuhoz időben odaérjünk, és nem a Final Call-nál befejezni a vásárolgatást, ahogy mi tettük Timivel, és rohanva utolsóként odaérni a géphez.

3. Ha Dublinban esik az eső, amikor leszáll a gép, akkor nem szabad csüggedni, mert attól még lehet 3 napig szép az idő, bár néha egy kicsit hideg volt. Réteges öltözködés a titka, és a kávézók valamint egyéb meleg helyek, mint bevásárlóközpontok, sűrű látogatása.

4. Dublinban is van Primark, csak Pennys a neve, nincsenek olyan sokan, mint a londoniban, de hasonlóan alacsonyak az árak. Minden nap utánunk dobnak egy-két jópofa pólót.

5. Meleg szívvel tudom ajánlani szállásnak a Charleville Lodge-ot, ahova mi mentünk Timcsivel. Bár az útikönyv azt írja, hogy "félreeső" helyen van, ez a városközponttól 5 percre esik a 10-es busszal, bár megesik, hogy erre 20 percet kell várni. De csak akkor, ha este és nagyon hideg van.

6. A szállásunkon volt meleg víz és fűtés, ezt csak azért emelném ki, mert a mi 4-csillagos Kingsway-ünkben ezek a szolgáltatások néha a már nem elérhető luxus kategóriájába tartoznak. Ezen kívül volt számítógép is, ahol lehetett az internetet ingyen használni.

7. Volt a hotelben egy nagyon helyes társalgó antik fotelekkel, kandallóval, tükörrel, mellette lehetett teát csinálni, és kicsit kikapcsolódni. Nagyon hangulatos volt!

8. A reggeli benne volt az árban, és garantáltan nem tudtunk utána délutánig enni. Tojásrántotta, sült bacon, paradicsomos bab, májashurka, véreshurka, kolbász, pirítós, narancslé, tea volt a menü mindkét reggel, de lehetett volna még müzlit/cornflakes-et és lekváros kenyeret is enni.

9. A buszközlekedés küszködik némi problémával, nincs olyan buszmegálló, ahol ki lennének írva a további megállók, csak minden tizedik. Ez 40 megálló esetében 4 feltüntetett leszállóhelyet jelent, ami elsőre kicsit összezavarhatja a látogatót. Napi buszjegy 6 euro, ezért annyiszor utazhatsz, amennyiszer akarsz, és Sparban lehet vásárolni. Az egyszeri buszjegyet trükkösen megállónként mérik, és a pontos összeget kell bedobni a vezető mellett lévő gépbe, az adja utána a jegyet. Csalásnak helye nincs.

10. Meglátogattuk a híresebb látványosságokat: Trinity College, Temple Bar, Szent Patrik Katedrális, és általánosságban azt tudnám elmondani, hogy az épületek a díszestől messze vannak, jobbára szürkék vagy vörös téglából épültek, és nem ragyognak ki annyira az összeképből.

11. Dublint is egy folyó szeli ketté, a keskeny Liffey, és nagyon helyes hidak vannak felette, külön kiemelném az O'Connel hidat, amelyik szélesebb, mint hosszabb.

12. Dublin bevásárlóutcája a Grafton Street, de szerintem a pesti Váci utca simán veri, bár a LV üzlet nagyon impozáns.

13. Az írek nemzeti étele a Traditional Irish Stew, amit báránygulyásként lehet leginkább leírni, csak nincs benne piros paprika meg erős fűszerek. Sajnos pechünkre nem tudtuk, hogy bárányból készül, és azt egyikünk sem szereti, Timinek kifejezetten a gyomra forgott tőle. Én lenyomtam a háromnegyedét, mert drága volt, és azért a pénzért lakjam már jól, de nem volt benne köszönet, ugyanis a bárány egész este sztrájkolt a gyomromban, és jól hallhatóan bégetett.

14. Az írek egyébként nagyon erős nemzeti öntudattal vannak megáldva. Kínosan ügyelnek arra, hogy elkülönítsék magukat az angoloktól. Az ír shopokban rengeteg országimázst erősítő tárgyat lehet vásárolni, és nem is rosszakat. London összes ilyen boltja piros-kék színben pompázik, míg Írországban zöld és narancssárga minden. A fő elemek az ír nemzetnél a szerencsehozó vörös hajú kobold, aki lóheréket gyűjt és a bárány. Hiába, mondtam én, hogy ez egy bárányos nemzet! Az ír szerencse, mint olyan, fogalom náluk, számtalan olyan bögrét/főzőkesztyűt/törülközőt/faliképet lehet kapni, ami azt mondja, hogy az ír szerencse kísérje végig az életedet. Ezt hangsúlyozza a rengeteg zöld lóhere is. Ezen kívül az írek büszkeségei, a Guinness sör és a Jameson whiskey is előkelő merchandising vonallal rendelkezik. Alig költöttünk el pár eurót ott, igaz, Timim? :)

15. A forró csokira tejszínhab helyett pehelycukrot tesznek, az is finom, de én az előbbi mellett maradnék.

16. A 16A busz, ami a reptérre visz, nagyon megbízhatatlanul közlekedik, és majdnem le is késtük miatta a gépet. Lehet, hogy még most is Dublinban lennénk, ha Timi nem veszi észre a 747-es buszt, amire még jó volt a napi jegyünk, és az pedig megállás nélkül megy ki. Ha nincs napi jegyünk, akkor erre az egy járatra lett volna 6 euró a jegy, amennyi összesen nem volt már akkor kettőnknél.

17. A dublini reptér is elég nagy, és jó kis üzleteket találhat ott az ember, ha nem az utolsó pillanatban érkezik, és rohan a kapujához. Azért még sikerült néhány dolgot ott is vennem, úgy tűnik, hogy nekem a reptéri vásárlás nagyon megy! :)

18. Az ír pasik vörösek és szeplősek, ami szerintem nagyon helyes, de a fejüknél tovább nem gondolkodtam.

Összességében azt mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat, nekem külön jó volt kicsit Londonból kiszabadulni, és kifejezetten élveztem Dublin kisvárosi hangulatát: minden közel van, lehet nagyokat sétálni, vannak szép parkok, nyugis, csendes. Nem utolsósorban pedig nagyon jó volt végre Timivel lenni, nagyokat beszélgetni, nevetni a bárányokon, meg minden máson és kibeszélni az élet nagy problémáit! Remélem, hogy hamarosan Londonban is eltöltünk pár szép napot, most csak egy gyors vásárlásra meg az esti Big Ben és Southbank megnézésére futotta.