Teljesen lenyugodtam és kisimultam, amióta itt lakom. A legjobb az, hogy a Kilburn High Road-tól 3 perc sétára lakom, ami nyüzsis, tele van emberekkel, üzletekkel, pubokkal, éttermekkel, viszont ahogy lekanyarodom az utcánk felé, teljes nyugalom van. Azt szoktam mondani, hogy olyan, mintha nyaralóövezetben élnék.

Az utcánk kör alakú, és nem jellemző az autóforgalom, csak azok hajtanak be ide, akik itt laknak, így a kialakítása is olyan az egésznek, mintha apartmanokban lennénk valahol a tengerparton (esküszöm, hétvégén még a tenger illatát is éreztem!). Természetesen a kert még inkább rásegít erre az érzésre, tegnap kiültem olvasni meg reggelizni, le is barnultam rögtön, és ma meg olvastam az újságban, hogy vasárnap volt a nyár egyik legmelegebb napja, minden londoni kimenekült a parkokba. Nekem viszont ki sem kellett tennem a lábam, házhoz jött a napozás és a jó idő.

A konyhánk is kicsit olyan, mint egy toszkán házban, hatalmas tér, nagy ablakok, reggel besüt a nap, van egy hatalmas ebédlőasztal, stb. A bónusz meg az az egészben, hogy karnyújtásnyira van minden, ami pörgés.

Régen volt már olyan, hogy itt Londonban a lakásban töltve egy napot nem volt hiányérzetem, és jól éreztem volna magam reggeltől-estig. Tegnap viszont direkt nem is terveztem kimozdulni, mert pont ilyen napra vágytam. Kis takarítás, ebédfőzés, hatalmas alvás délután, nagyon jól esett és teljesen feltöltött.

Hatalmas lendületet ad ez a hely, és csodálkozom, hogy vajon mi lehet ennek az oka, mikor elvoltam én Streatham-ben is. Szeretek hazatérni a lakásba, de szeretek elindulni is valamerre, mert tudom, hogy nem vagyok messze semmitől. Jó reggel vagy este leszaladni a közértbe egy papucsban. Minden jó. Pont.

Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz itt az ősz, mert az még tuti, hogy itt lesz. A többi meg majd kiderül.