Mióta le lettem hurrogva a Two Lovers című filmajánlóm (véleményem?) alapján, óvatos vagyok a moziélményeim megosztásával. Egyrészről nem szeretném még egyszer megkapni, hogy nem érem fel ésszel a történetet, vagy túl magas ez nekem, másrészről pedig be kell látni, hogy nem értek a filmekhez, így nem túl hiteles a kritikám sem, ellenben teljesen szubjektív.

Sajnos sok alapműnek számító mozisikert nem láttam, többek közt a mostani témám alapjául szolgáló 8 és 1/2-et sem, vagy csak nem emlékszem rá, ami gyakran megesik. Mindennek ellenére úgy gondoltam, hogy írok mégis róla, hiszen friss az élmény, alig két órája láttuk Diussal a mai kultúrális szombatunkon a Tate Modern harmadik szintjének megtekintése és Anyu rakott kelkáposztájának elfogyasztása után.

Még semmit nem tudtam a filmről, amikor a plakátjára rögtön figyelmes lettem, hiszen olyan szereposztása volt, ami mellett nem lehetett elmenni. Sophia Loren, Nicole Kidman, Penelope Cruz, Marion Cotillard, Judi Dench, Kate Hudson és a Black Eyed Peas énekesnője Fergie osztozott a női szerepeken, míg a főhőst Daniel Day-Lewis alakította. A Kilenc (Nine) című filmet Rob Marshall rendezte, akinek nevéhez a Chicago rendezése fűződik.

A történet egy válságban lévő ihlet nélküli filmrendezőről szól, akinek az életét a fent említett hölgyek bonyolítják (szerető, anya, feleség, múzsa, bizalmas), sok-sok zenével, rengeteg cigarettával, és látványos musical-elemekkel.

A tánckoreográfiák és a jelmezek tetszettek, és a Be Italian című betétdal és Kate Hudson szólója is, a többi zene annyira nem talált be (nálam). Egyébként olyan kis könnyed szórakozásra sikeredett, ami nem égette be magát a szívembe. Daniel Day-Lewis nagyon jól hozta a depressziós, tépelődő rendezőt, bár a karaktert nem mindig értettem. Egyrészről ő volt a Férfi, akiből sugárzott az erő, ha csábításról volt szó, másrészről meg képtelen volt dolgozni, üres volt, és rendkívül kétségbeesett.

Ajánlom minden musical-rajongónak, de aki nem szereti a hangsúlyos zenei betéteket, az nem fogja élvezni, mert a film erőssége a felbukkanó nagy nevek (bár szerepük nem túl mély) és a muzsika.

(Viszont ha filmekről írok, akkor javaslom mindenkinek az "Egyszerűen bonyolult" - It's complicated című vígjátékot Meryl Streep-pel és Alec Baldwin-nal. Otthon láttam, és nagyon tetszett. Jó, hogy időről-időre készül egy olyan film, ami megmutatja, hogy szenvedély, viszony és szex nem csak a huszon-, és harminévesek életében létezik.)