Öröm és boldogság, hogy az idő nekem dolgozik, és már csak egyet kell dolgoznom a világmegváltó szabadnapokig!

A mai nap tetőpontja az új menü kóstolgatása volt (előző munkahelyen alkoholt kóstoltam, most a'la cartét, nem rossz kezdetnek) délután. Beültünk az étterembe, és a főszakácsunk megmutatta az újonnan kifejlesztett finomságait (3 előétel, 3 főétel, 3 desszert). Persze nem ettünk egész adagot, csak egy-egy falatot mindenből, de így is isteni volt.

Értik itt is a lényeget, hogy ha nem mutatják meg a személyzetnek, hogy mit is takar a hangzatos név, akkor azok nem fogják tudni jól eladni. Én abszolút értékelem a gesztust, és ezután lelkesen ajánlom majd a vendégeknek a hotel éttermét. Tegyük hozzá, hogy előtte ki kell szótáraznom az étlapot, mert az ételek nagy részének a nevét sem értem, annyira meg van bonyolítva.

Ma kaptam a jó hírt, hogy lesz egy tiszteletpéldányom a nemrég megjelent Szakítóskönyvből, a benne megjelent publikációm okán, úgyhogy tudom ajánlani mindenkinek, hogy olvassa el a könyvet, és találja meg benne az én történetemet.