Ezt a szót a gimis töritanáromtól tanultam a többfrontos háborúk kapcsán, és most én is így érzem magam.

Lakásügyben semmi fejlemény eddig, ezért ma jelentkeztem néhány újabb gyöngyszemre. Némi rutinnal a hátam mögött emeltem a lakbér limitet, és leszűrtem a környéket, biztos, ami biztos. Nem szeretnék még egyszer vonatozni vagy füvező fekákat látni. Pont.

Ma megvolt az első office-interjú, egy lépéssel közelebb érzem magam az álmaimhoz, de még szerintem sok erőlködés lesz, mire elérem őket. Egyébként jó hangulatú interjú volt, és szerintem tetszettem is a két interjúztatónak, de nem kiabálnám el. Szokásos kérdésekre szokásos válaszok, stb. Mivel nincsenek nagy igényeim, csak iroda legyen, így epedve várom az eredményt, és bízom abban, hogy mehetek a következő körre.

Más érdekes nincsen, csak a mai jóga, amire Dius is eljött, utána meg beültünk egy turmixra a szabadidőközpontban. Aludtam vagy 2 órát délután, ettem japán kaját, mert nem volt kedvem főzni, és elhatároztam, hogy a holnapi napot kizárólag itthon pihenéssel fogom tölteni. Csinálok egy isteni máglyarakást, jelentkezem minimum 20 állásra és este úszom egyet, hogy el tudjak aludni.

Közben meg reménykedem.

5 hét múlva megyek haza!