Tegnap befejeztem Coelho-tól a "Veronika meg akar halni" című könyvet angolul, és nagyon tetszett. A "Tizenegy perc"-hez hasonlítanám inkább mint "Az alkimista" -hoz, sok érdekes elmélet van benne az élet pillanatainak megéléséről.

A sztori röviden annyi, hogy a címben említett Veronika öngyilkosságot kísérel meg, és bár nem sikerül neki, és a pszichiátrián (olyan bolondokháza-féle) köt ki, azért tudatják vele, hogy a szíve olyan károsodást szenvedett, hogy napokon belül meg fog halni. Veronika innentől elkezdni elemezni magát, az életét, és rájön, hogy ki akarja használni az utolsó napjait.

Mindenkinek meleg szívvel ajánlom, elgondolkodtató olvasmány. Sajnos Séti óta Coelho nem tartozik nálam irodalmi magasságokba, és kedves barátom szerint is manapság a harmincas szingli nők mind vegetáriánusok, jógáznak, muffint sütnek és Coelho-t olvasnak, de ha elvonatkoztatunk az előítéletekről, ez egy jó könyvélmény.

Egyébként holnap munka után lakásnézés ismételten, és drukkolás, hogy valami összejöjjön!

A hotelben színesítették az életemet egy versennyel, csapatokban próbálunk minél több asztalfoglalást kieszközölni az étterembe november végéig. Egy csapatba kerültem Kedvenccel, Chrissel (imádom!), Joellel és Lászlóval. A fődíj egy közös vacsi az étteremben, azt hiszem rágyúrok a témára!