Diussal már régen elhatároztuk, hogy megnézzük Woody Allen Vicky Cristina Barcelona című filmjét, aztán amikor Cambridge-ben voltunk Dénessel és Dórával, említettem nekik, és Dóra is belelkesedett, hogy szívesen csatlakozna. Örültem a kínálkozó alkalomnak, hogy a csajokat bemutathatom egymásnak, úgyhogy 114 sms után lefixáltuk a hétfőt és az islingtoni Vue mozit.

A Vue ugyanolyan mozilánc, mint a Palace otthon, meglepő módon nagyon impozáns környezetben, legalábbis az islingtoni egységnél ezt tapasztaltam. Kellemes, félkör alakú épület, melyben helyet kap egy GAP és egy Karen Millen üzlet sok más mellett, valamint egy könyvesbolt és egy Starbucks is. Így kézenfekvő, hogy miután megvettük a jegyet, beültünk egy italra a kedvenc kávézónkba.

Itt mondjuk megállnék egy pillanatra, ugyanis mozijegyet már nem embertől veszünk, hanem automatákból. Ugyanúgy, mint bármely más helyzetben, itt is hozzá kell szoknunk a képernyő vezérelte vásárláshoz. Manapság Londonban már a Tescoban is lehet automatánál fizetni a kiló krumpliért. Gyors, hibamentes, kényelmes. Számomra egyedi.

A csajok megtalálták a közös hangot, ami nekem volt a legnagyobb öröm, mert rengeteget nevettünk.

A film a híres Vue-ben sem kezdődik pontosan, ezúttal 25 percig néztük a reklámokat és a trélereket, de közben is csacsogtunk, szóval nem volt baj.

A filmről: (sóhajtás) Nagyon élvezetes, magával ragadó, hatásos, kérdéseket vet fel és mindeközben ott vagyunk Barcelonában! Ott, ahol tavaly nyáron Dettkével jártunk, a Sagrada Familiánál, a Guell Parkban, a szűk utcákon, a parton. A film zenéje szintén zseniális volt, ha valakinek megvan esetleg, akkor szívesen venném, ha megosztaná velem!

Mi hárman lányok csak sóhajtoztunk. Tavaly nyáron ugyanis Dénes és Dóra is aznap, ugyanazzal a járattal repült Barcelonába, mint mi, úgyhogy ketten sztereóban nyomtuk, hogy "de visszamennék", "mennyire szép volt", "imádom ezt a várost", mindeközben Dia pedig "hú, úgy elmennék ide", "ez lesz a következő nyaralásunk".

Scarlett Johansson-nal még mindig nem barátkoztam meg, van abban a nőben valami, de nekem mégis nagyon idegen. Természetesen mi a filmbeli Juan Antonio-ra fókuszáltunk, mert azzal a pasival akár a világ végére is, csak egyszer kellene kérnie. Neki aztán van kisugárzása. Meg olyan szemei, hogy megrogyik a nők lába. Minden képkockáját imádtuk a filmnek.

Penelope Cruz ezért a szerepért kapta meg a "Legjobb női mellékszereplő"-nek járó Oscart, nos, én nem tudom megítélni, hogy megérdemelte-e, de nagyon jól hozta az elvált, kicsit kattant asszony figuráját.

A filmben a két lány, Vicky és Cristina két hónapos vakációt töltenek Barcelonában, eközben érzelmi megpróbáltatások sora éri őket.

Nem mondom, Londonban sem rossz, de ha esetleg ott kellene töltenem a nyarat, nem tiltakoznék. Viszont a realitás az, hogy Lisszabonba szeretnék eljutni a nyáron, méghozzá zsusan kalandos módon, de ez még nagyon tervezési fázisban van!