Egy kedves ismerős frappáns mondatával köszönök be pár nap csend után.

Jelentem, megvagyok, jól vagyok, a helyzet mondhatni változatlan a nagy Londonban. Van egy csomó érdekes dolog, melyek mind külön bejegyzést érdemelnek, és hamarosan publikálásra is kerülnek.

Szépen-lassan kúszik fel a pánikmérő higanyszála, mert számottevő előrelépésről nem tudok beszámolni, annak ellenére, hogy nagyon nyomulok valami munkáért. Azzal nyugtatom magam, hogy még nem vagyok régóta ebben az átkozott-áldásos munkanélküli állapotban, és ennyi idő alatt otthon sem lehet munkát találni, nem hogy Angliában.

Amikor viszont nem ezzel foglalkozom, akkor rendesen kitöltöm az időmet. A héten a beteg Attist kúráltam saját főzésű húslevessel, rendkívüli büszkeséggel és önbizalommal töltött el, hogy sikerült, azóta úgy érzem, nincs lehetetlen küldetés számomra a konyhában. BP-vel találkoztam a városban egy blogunióra, és egy olyan helyre mentünk, mint a pesti Dzsungel Kávézó, csak még durvábban nézett ki, még egy életnagyságú pislogó és mozgó műanyag elefánt is volt a teljes dzsungel élményért, sőt, az eső is esett bizonyos helyeken. Ezen kívül Chris Dórájával fogadást kötöttünk, hogy a jövő csütörtöki bulira már lesz munkánk, és akinek lesz, az fizet a másiknak egy italt.

A saját magamra főzés leköti a kreatív energiákat, megfelelő önbizalommal csupa izgalom a kísérletezés. Ma hazatérve a tegnapi pókerparty-ból rájöttem, hogy az ember nem is azt az étkezést élvezi igazán, ami a főzés után következik, hanem a másnapit. Mert főzés közben kóstolgatja az ember a művet, hamar eltelik tőle, és már nem meglepetés az ízvilág, viszont másnapra az ízlelőbimbók már elfelejtik az előző nap érzékelt gasztronómiát. Csak annyi a lényeg, hogy ma még jobban esett a palócleves!

Tegnap péntek 13 volt, ami pókert jelent, de a múltkori szerintem jobban sikerült, bár most is voltak vicces pillanatok (Erká és a recycling, Attis és az osztás "primadonna" üzemmódban, és bundáskenyér készítés). A legközelebbi péntek 13-as póker novemberben lesz, 8 hónap múlva. Ki tudja, addig hova sodor az élet?!

Az elmúlt napok során elolvastam Fejős Éva: Hotel Bali című regényét, ajánlom romantikus érzelmű lányoknak. Garantáltan letehetetlen, könnyed, fordulatos olvasmány. Az érdekesség kedvéért elmondom, hogy 4 olyan barátnőről szól, akik közül hárman külföldre mennek érettségi után. Mostanában sok ilyen témájú könyvvel lep meg a környezetem: olvastam Sarah Turnbull: Kezdjük újra Párizsban! című regényét, melyben az ausztrál írónő egy francia férfi kedvéért Párizsban kezd új életet, és ott találja meg a hivatását (tegyük hozzá, hogy amíg a szárnyait próbálgatja, a férfi szó nélkül eltartja). Elkezdtem, de még nagyon az elején vagyok Rose Tremain: The Road Home című regényének, melyben a főhős, Lev elindult Kelet-Európából Londonba, hogy felesége halála után valamit kezdjen az életével, és főleg, hogy pénzt keressen.

Most pedig fülemben szól a Vicky Cristina Barcelona zenéje, köszönöm mindenkinek, aki segített megszerezni!