A hosszas metrózásoknak köszönhetően villámgyorsan befejeztem Rose Tremain: The Road Home című könyvét, amit Timitől kaptam ajándékba névnapomra.

Az elején nehezen indult az ismerkedésem a könyvvel. Annak ellenére, hogy hasonló cipőben jártam, mint a főszereplő, nehezen hangolódtam rá. Valószínűleg azért, mert egy meggyötört, álmodozó, negyvenes férfi körül bonyolódik a történet. De ahogy haladtam, egyre közelebb éreztem magam Levhez, aki Londonba jött rendbe szedni az életét.

Szórólapozóként kezdte és B&B-ben aludt, majd egy kis segítséggel talált lakást, mosogatóként munkát, sőt szerelmes is lett. Aztán persze jöttek a hullámvölgyek a londoni életében (ahogy nekem is), amikor minden kilátástalannak tűnt, de a főhős talpra állt, és határozottan végigvitte a nagy tervét. Másodállást vállalt, pénzt gyűjtött, kitanulta a szakácsszakmát, recepteket gyűjtött, majd jó néhány hónap elteltével az összespórolt pénzzel visszament a hazájába, és nyitott egy kis éttermet.

Nagyon tetszett a könyv, és örültem, hogy ez lett a befejezése. Én is úgy tervezem, hogy egyszercsak hazamegyek, és otthon valami olyat csinálok, amire London inspirált. Amellett, hogy szórakoztatott a regény, sokszor magamra ismertem, és erőt meríthettem valaki más "nagy kalandjából". Nem tudom, hogy magyarul megjelent-e, de tudom ajánlani mindenkinek. Rájöttem, hogy imádom az olyan könyveket, amik Londonban játszódnak. Jó beazonosítani a helyszíneket, a környezetet, főleg, ha valaki idegen szemével rácsodálkozva mutatják be úgy, ahogy én is látom.

Most Cecelia Ahern-től olvasom az Utóirat: Szeretlek című könyvet, ami azért más kategória. Nagyon szerelmes, nagyon romantikus, nagyon szomorú. Még csak két napja olvasom, de már nem egyszer sikerült sírásközeli állapotba kerülni (jobb esetben itthon, rosszabb esetben a metrón). Ez a történet egyébként Dublinban játszódik, szintén ismerős környezetben. Azt hiszem, nagyon hamar végzek majd vele, mert könnyen olvasható és letehetetlen.