Igen, vannak jó pillanatok is a munkás hétköznapokban. Például ma, amikor egy hirtelen ötlet elkapott, és nem a sötét ebédlőnkben ettem meg a kis salátámat, hanem kisétáltam a Hyde Parkba, ott leültem egy faasztalkához, és így töltöttem a nap fénypontjának számító 60 percet.

Szerencsés vagyok, hogy a park kb. 6 perc sétára van a hoteltől. Az idő fantasztikus volt, szikrázóan sütött a nap, mindenhol vidám, mosolygós emberek, találtam egy fagyist is, így a 2009-es első gombócot is elfogyasztottam.

Egyébként a munkahelyem környékét nagyon szeretem. Napsütésben szinte olyan, mint egy görög nyaralófalu főutcája. Mivel sok 3 csillagos hotel van arrafelé, így tele van túristával, mindenféle kiülős étteremmel, kávézóval, és nem kifejezetten irodai a hangulat. Mindenki lazán sétál a keskeny utcákon, vásárol, eszik-iszik, egy teljesen más arca Londonnak, mint pl. a Bank és Moorgate környéke, ahol nem is lehet embert nyakkendő nélkül látni, és a bankárok ebédszünetben megtöltik a Marks & Spencer kajarészlegét valamint a Tesco Express-eket a szendvicshűtőnél álldogálva.

Nem tudtam, hogy milyen lesz a londoni nyár, de tetszik. Nincs őrjítő hőség (25 fok körül van), de itt már bemondják a metrómegállóban, hogy mindenkinél legyen hideg víz, hogy a nagy melegben pótoljuk a folyadékot.