Már most a szívembe zártalak, pedig szinte el sem kezdődtél! De valahogy érzem, hogy a nap is szebben süt. Lehet, hogy azért is van így, mert mától újra hárman vagyunk a lakásban, Peti, Ági és én, és a hangulat, a légkör is sokkal jobb. Nem mennék bele, hogy mitől más, valószínűleg az energiák áramlása változott meg, de ma reggel mindhárman mosolyogva ébredtünk, majd mosolyogva tértünk haza, és megvan az "otthon" feeling.

Tegyük hozzá azt is, hogy ha ilyen marad az időjárás az elkövetkező hetekben, akkor a londoni nyár messze felülmúlja minden várakozásomat. Engem az itteni hőségriadó egy cseppet sem riaszt, a pesti nyarak után ez még nem veszélyes, meleg van, süt a nap hétágra, és a Hyde Park-beli ebédszünetek alatt barnulok is szépen.

Most, hogy megérkeztél, el is kezdtem a lakáskeresést, ami nyáron, melegben valahogy sokkal jobban tetszik, mint utoljára novemberben. A mai kiszemelt nem győzött meg maradéktalanul, de kitartóan és lelkesen keresem tovább a következő kuckómat. Van rá egy egész hónapom, szóval nem lehet gond.

Van rengeteg jó kilátás az elkövetkező időszakra: fesztivál, bulik, Anyu látogatása, unatkozni biztosan nem fogok. A június nem volt igazán az enyém, de téged, kedves július, szeretni foglak!