Úgy érzem, ez az egy hét kellett ahhoz, hogy az új munkahelyről tudjak kicsit részletesebben írni. Dióhéjban csupán annyit, hogy nagyon lelkes vagyok, és minden szupernek tűnik, de félek elkiabálni, mert nem árt az óvatosság az előző rossz tapasztalatok után.

Környék

A Miki Travel irodája a Temze partján található Vintners Place nevezetű irodaházban van. Az épülettel szemben a folyó másik oldalán a Tate Modern helyezkedik el, és a St. Paul székesegyháztól kb. 5 perc sétatávolságra vagyunk. A legközelebbi metróállomás a Mansion House a sárga és zöld vonalon, innen kb. 2 perc, és már be is értem az irodába. Bent vagyok a Cityben, semmi kétség, ezt észre lehet venni a környéken futkározó Blackberry-s, öltönyös bankárok és bankárnők sokaságából is (a Bank nevű metróállomás olyan 10 perc sétára van). A hely tele van minőségi gyorsétkezdékkel, mint japán menza, Wagamama, Pret, Paul's (francia pékség), és high-end butikokkal (pl. Hugo Boss). Sok a sétálóutca és a pad, ahol ebédszünetben kényelmesen lehet szendvicset enni és Financial Times-ot olvasni. Egy hét alatt a Bow Lane lett a kedvenc utcám, nagyon hangulatos szűk sikátor, kicsit olyan, mint Párizsban a St. Germain környéke.

Iroda

Az irodaház gyönyörű és igényes, saját ATM-mel, kávézóval, lounge-al (bőrkanapék és fotelek az átriumban), a -1. szinten pedig konditeremmel, uszodával, szaunával (dolgozóknak ingyenes). Rendesen el vagyunk kényeztetve! Belépés csak mágneskártyával, a recepción LCD tévéken megy a CNN és a tőzsdehírek, minden csupa márvány.

A Miki irodájának az a része, ahol én is vagyok, a keleti szárnyban található, közvetlenül a kávézó mellett, ahova bármikor ki lehet szaladni egy melegszendvicsért vagy egy gofriért, ebédszünetben pedig levest lehet kapni. A mi irodánk egy klasszikus open-air iroda álfalak vagy paravánok nélkül, így kényelmesen át lehet látni az egészet. Az első napunkon megkaptuk az ülésrendet, hogy tudjuk, kit hol kell keresni.

Technika

Valahol sejtettem, hogy egy eredetileg japán cégnél nem lehet gond a technikai háttérrel, ez eddig beigazolódni is látszik. Már az első napomon az asztali telefonom kijelzője mutatta a nevemet, az emailcímem azonnal élt, és egy kis kezdőcsomagot is kaptam mindenféle kézikönyvekkel (olyan 150 oldalas a legfontosabb), irodaszerekkel, stb. A nyomtatás úgy működik, hogy elküldöd a dokumentumot a nyomtatónak, majd odamész, beírod a kódodat, megmutatja, hogy mik vannak a te gépedről a memóriában, és választhatsz, hogy mit akarsz kinyomtatni most, mit később, esetleg törölhetsz is.

A jelenléti ív is teljesen digitális, megérkezéskor a gépen be kell jelentkezni, kikapcsolás előtt meg kijelentkezni. Minden perc, ami a 7,5 órán túl az irodában telt, számon van tartva, és a plusz percekkel ki lehet váltani a mínuszokat. Nekem eddig már 46 perc pluszom van, és egészen 75 óráig lehet gyűjteni, ami 10 plusz szabadnapot jelent. Azért érdemes betárolni percekből, mert ha beteg az ember, vagy dolga van napközben, akkor ezeket tudja felhasználni, így nem kell attól félni, hogy a fizujából levonnak.

Contracts & Purchasing

Ez az osztály, ahol dolgozom, és ez a felelős az összes hotelért az egész világon, illetve a hotelekkel kötött szerződésekért, a minél alacsonyabb szobavásárlási árért. Míg múlt hét szombatig azon fáradoztam, hogy a szobákat minél magasabb áron adjuk el a vendégeknek, innentől kezdve az lesz az érdekem, hogy a Miki Travel minél alacsonyabb áron vegye meg a szobákat a hotelektől, hogy a foglalási osztály utána minél magasabb áron adja el a vendégeknek, így termelve maximális árrést. Az osztályon a menedzsereket leszámítva Contractorok és ezek kordinátorai vannak (mint én is). A Contractor feladata a szállodákkal való tárgyalás és szerződéskötés, a kordinátor pedig az adminisztrációt intézi, jelentéseket és riportokat készít, és nagyon sokat számol. A kordinátorok felelősek azért, hogy minden szerződés a rendszerben legyen, és minden szállodai szobát lehessen foglalni az összes feltételnek megfelelően. Be kell állítani minden költségtételt (reggeli, karácsonyi vacsora, speciális szobák, mint Nílusra néző, stb.), és annak a pontos árát is.

Szekció

A C&P osztály régiókra tagolódik, ezek elég nagy területet fednek le a világból, a miénk pl. Anglia, Közép-Kelet, Távol-Kelet, Görögország, Észak-Afrika. Ezen belül én a London és UK szekcióban vagyok, aminek iszonyatosan örültem, főleg, amikor megtudtam, hogy az én contractorom, Marta a londoni hotelekért felel, mert ez azt jelenti, hogy maradok abban az iparban, amiben egyébként is kicsit otthon érzem magam, ugyanis a londoni hotelekkel képben vagyok, névről a legtöbbet ismerem, el is tudom őket nagyjából helyezni a városban, ismerem a kategóriákat is, úgyhogy ennél jobb helyre nem is csöppenhettem volna.

Közvetlen kollégák

Marta lesz az új Ritu, aki egy harmincas olasz nő, az ő munkáját kell kordinálnom a jövőben. A szekciónk főnöke Marco, aki olasz és nagyon temperatumos, igazi lehengerlő pasi, az ő szakterülete a londoni top-hotelek. Marco kordinátora Mark, egy angol férfi, ő ül velem szemben. Skócia és Wales contractora Martin, kordinátora Alex, aki szlovák, de az apukája magyar, így érti a nyelvet. A negyedik contractor Nicky, aki finn, Helsinkiben született, ő felel Írországért, és még nincs kordinátora, de pár héten belül lesz. Van a régiónknak pár supervisora, akik a kordinátorok között osztják el a munkát, így nem valószínű, hogy csak a londoni hotelek szerződéseit kell a rendszerbe építenem, hanem a régiónk más dokumentumait is. Úgy néz ki, hogy a feladatok olyan 70%-a a contractoromtól jön majd, a maradék pedig a supervisoroktól, és ez nagyrészt adminisztráció lesz. Megemlíteném még Nicolát, aki egy angol lány, és együtt kezdtünk hétfőn, most közösen nyomjuk a tréninget. Ő is a régiónkban van, de ő a régiómenedzser kordinátora lesz. Nem cserélnék vele, mert ez a londoni hotelesdi igencsak izgatja a fantáziámat. Főleg úgy, hogy a jó öreg Bayswater Inn is Martahoz tartozik, a Kingsway és a Cola Hotels pedig Marco-hoz, úgyhogy már össze is raktuk a képet, hogy ki kit ismer, kivel tartja a kapcsolatot, és hasonlók.

Munka

Egyelőre két hétig tréningelünk Nicolával és a supervisorokkal, addig nem kell semmi másba belefolynunk, csak gyakorolni a szerződések "olvasását", ami egész jól megy már. Írunk néha tesztet is, hogy ellenőrizzék, hogy mindent pontosan értünk-e. A második hét után azonban át leszek adva Martanak, és kezdődik élesben minden, bár már jövő héten megyek vele egy hotellátogatással egybekötött vacsorára az egyik 5*-osba, amitől teljesen fel vagyok dobva. Izgalmasnak ígérkezik!

Összefoglalva azt mondhatom, hogy bár sosem gondoltam volna, hogy az elmúlt egy évből ilyen gyorsan profitálni fogok, de így történt. Ehhez mondjuk kellett az a szerencsés fordulat, hogy pont a londoni csapatba kerültem, és pont Londonhoz. Tetszik az üzlet másik oldala, és imádom a hoteleket! Alig várom, hogy vigyenek hotellátogatásokra (ún. showround), és itt ismét csak visszakanyarodnék ahhoz a hihetetlen mázlihoz, hogy erre a területre kerültem, mert értelemszerűen Dubai kordinátora nem megy efféle rendezvényekre. Az a cél, hogy a londoni szállodákat minél alaposabban megismerjem, mert még akár contractorként is el tudom képzelni magam!