Sokat morfondíroztam azon, hogy írjak-e a Huszonegyévesről, hiszen mégsem akarom a magánéleti szennyest közkinccsé tenni, de végül úgy döntöttem, hogy kicsit Carrie leszek a Szex és New Yorkból, és megosztom a legújabb hódításom történetét.

Az új munkahelyen sikerült már a második héten egymásba botlanunk néhány e-mail során a pasival, illetve mondjuk úgy, hogy "kispasi", hiszen nemrég ünnepelte a 21. születésnapját. Nagyon hamar kiderült, hogy a munkával kapcsolatos dolgok mellett privátban is érdeklem, és minden nagyképűséget mellőzve állíthatom, hogy félreérthetetlenül nyomul.

Kicsit elrettentett a tudat, hogy pont én váltam egy fiatal fiú céltáblájává, akiről köztudott, hogy szeret a gyengébb, hamvasabb fél lenni egy kapcsolatban, és egyből hihetetlenül öregnek éreztem magam. Lám, 25 évesen eljött az az idő, amikor egy 21 éves számára én képviselem a "tapasztalt, érett, idősebb nő" kategóriáját. Persze a Huszonegyéves édesen azt mondta, hogy alig látszom 22-nek, amivel szerzett néhány jó pontot, de ez a 4 év azért több mint aggasztó számomra.

Néhányan már elvéreztek az elmúlt években azon, hogy fiatalabbak voltak, mint a tesóm, és nálam ő a minimum mérce a 2,5 év korkülönbséggel, és valahogy nem is tudom elképzelni, hogy érdekeljen egy fiú, aki még az öcsém korát sem éri el. Az viszont meglepő, hogy mivel a kíváncsiság bennem volt, beleegyeztem egy "randiba", ami nagyon jól sikerült. A srác rendkívül helyes, jóképű, aranyos, érdekes és szórakoztató (!), sőt még azt is mondhatom, hogy megvan benne az a férfierő, amire érzékeny vagyok, de mégiscsak fiatal.

Zsenge kora ellenére azért nagyon jól játssza a társasjátékot, és szemérmetlenül nyomja a gombot. Minden reggel vár egy e-mail tőle, még akkor is, ha előző nap nem válaszoltam az utolsóra, sosem felejti el megjegyezni, hogy mennyire jól nézek ki, hogy dögös a csizmám, vagy hogy tetszik neki a kivasalt hajam. Emellett folyamatosan találkozni akar, menjünk bulizni, vásárolni, úszni, vacsorázni, csak úgy meginni valamit, stb.

Persze az én hozzáállásom most is remek: elsőként az jutott eszembe, hogy biztos valakivel fogadott a melóban vagy a haveri társaságban, hogy "elcsábítja az új csajt", de mostanra már az jár a fejemben, hogy mivel a lelkem nagyon helyes, valószínűleg a korabeli lányok hasra esnek tőle, és így én lettem a kihívás, a kaland.

Azért be kell vallanom, hogy ha egy picivel idősebb lenne, már rég fülig szerelmes lennék, mert mindig azt mondja, amit kell és amit hallani szeretnék, és nem rejti véka alá a vonzalmát sem. A Harminckétévesem simán vehetne leckéket tőle, viszont akkor valószínűleg nem lenne annyira érdekes számomra, de ez egy másik történet.

Most meg úgy vagyok, hogy nem utasítok el semmilyen ötletet, és biztos vagyok benne, hogy munkán kívül fogunk mi találkozgatni, csak lassan majd a tudtára kell adni, hogy nálam a mínusz 4 év sajnos nem pálya. Még akkor sem, ha tagadhatatlanul van benne valami!