Bizony, tegnap megkezdtem a londoni munkás életet, és tetszik. Körbe lettem vezetve a hotelen, nagyon szép kis darab, és a másik két recepciós lány is rendkívül kedves (idővel majd én is ilyen leszek), megmutogatnak mindent, viszont nem kell megszakadnom a betanulási folyamatban. Mondták, hogy első nap csak figyeljek, de 8 órában nehéz csupán ennyit tenni, és nem is ehhez vagyok szokva, úgyhogy mondtam nekik, hogy minél hamarabb meg akarom tanulni a dolgokat.

Nap végére már hellyel-közzel tudtam becsekkoltatni, kicsekkoltatni, kártyát csinálni a szobákhoz, hitelkártyát hitelesíteni és fizettetni. Mindemellett karattyoltam folyamatosan, és hiszitek vagy sem, már 1 nap után érzem, hogy fejlődött a nyelvtudásom.

Azért hihetetlen belegondolni, hogy tényleg dolgozom Londonban, és ami eddig csak álom volt meg remény, most valóra vált.

Nem hiszem, hogy a hotelben fogok megöregedni, mert szellemileg nem mondanám, hogy kielégít, de amíg van újdonság, lehet tanulni, és főleg tudom az angolomat fejleszteni, addig maradok.

Most 3 napom szabad (ma volt az első), és péntek-szombat-vasárnap már nyomom az első 12 órás blokkot. Kíváncsi leszek, hogy bírom majd, mert ülni nem lehet, kétszer fél óra szünet van, ellenben rugalmasak a managerek, és ki lehet menni inni egy teát, vagy hasonlók. Ebéd és vacsi van ingyen a műszak alatt, ami nagyon pozitív.

Elővezettem a hazautat, és meglepően jól reagálták le, bár pénteken Stefano, a front office manager mondja majd rá az áment. Ekkor lesz a szerződésírás meg az adataim leadása is.

Rögtön első nap sikerült megpillantanom a szálloda tulajdonosát, Mr. "Hiltont", aki a 30-as évei derekán járhat, és nagyon jó pasi (pont az esetem). Őfelsége valami durva fekete dzsippel és egy sofőrrel érkezett, a hotel menedzsmentje pedig haptákban állt az előtérben a tiszteletére. Vicces volt, én meg azonnal elhatároztam, hogy hozzámegyek feleségül, kérnie sem kell.

Megmondom őszintén, hogy 4 hét lazulás után a tegnapi nap nagyon kifárasztott, de bízom benne, hogy hamar beleszokom. Ma a vásárláson kívül ki sem mozdultam a lakásból, takarítottam, olvastam, dvd-ztem, aludtam egy nagyot délután, szóval punnyadtam. Ez annak is köszönhető, hogy nem volt túl barátságos az idő, nagyon fúj a szél, esik az eső, ború van és felhők. De holnap felkerekedem, és benézek a citybe.

Rájöttem, hogy most, hogy a munka egy időre kipipálva (nem tervezem hosszú távra, de csak akkor váltok, ha lesz más), ki kell valamit találnom a 3 napos szünetekre, mert nem akarok a lakásban gubbasztani egyedül. Jöhet az uszoda, a konditerem, meg gyakorlatilag bármi, ami ilyen rugalmas időbeosztással összeegyeztethető. Attól tartok ugyanis, hogy nem tudok majd gyakran szombat esténként bulizni járni, vagy hasonlók. De majd kialakítom a kis életemet úgy, hogy jó legyen.

A munka per pillanat nem jelent hivatást, csupán a megélhetésem forrását, ezért is fontos, hogy ne sokáig csináljam. Egyelőre még szokom a dolgokat, élvezem az újdonságot és a függetlenséget.