Két hét elkeseredés, mínuszolás, sírás, hisztizés, nyűgösködés, elégedetlenség és reményvesztettség után végre visszatért a lelki békém (és ezt egy hoteles nap után írom!).

Vicces, hogy ez pont tegnap este történt, kb. 1 órával azután, hogy megnyitottam azt az e-mailt, melyben feketén-fehéren állt, hogy a tegnapi interjún sem engem választottak. Utálom ezt leírni, de ez az igazság. Innentől nem is érdekes már, hogy hol voltam, meg milyen volt a hangulat, mert nem leszek a része a gépezetnek.

Ezek után elmentem a jógaórára, és tényleg lehet benne valami (pozitív energiák, jin-jan, stb.), mert miközben mindenféle lehetetlen pózokba csavartam magam, és próbáltam a földön ölve a homlokomat a térdemhez érinteni, rájöttem, hogy nem fogok én itt keseregni, hanem kihasználom a londoni pillanatokat, amennyire csak lehet.

Mivel foglalkoztat a hazatérés gondolata, így megvilágosodtam, hogy még annyi mindent szeretnék Londonban megnézni, meglátogatni, megtapasztalni, hogy nincs időm a sebeim nyalogatására. Túl kell élni a munkás napokat, és belecsapni a sűrűjébe.

Úgyhogy most tele vagyok tervekkel az elkövetkező 4 hétre. Elsőként pénteken buli a hoteles csajokkal, aztán hétvégén el akarok menni végre moziba, és hálaistennek az angol Peter gyerek kapható is ilyenre. Pusztán azért hívtam, mert nem akarok egyedül menni (tudom, hogy számító vagyok, de aggodalomra semmi ok: otthon SOSEM csináltam ilyet!:))).

Aztán szeretnék elmenni színházba, akár egyedül is, egy csomó kiállításra, karácsonyi vásárra a Covent Gardenbe, stb. Mert tényleg itt van a karácsony, és alig várom már, hogy elkezdjem a beszerzőkörutat.

Hétvégén költözés, berendezkedés, bár nem szeretem annyira a folyamatot, de a végeredményért megéri.

A mai nap egyébként hotelhez képest egész kellemes volt, köszönhető Alessandrának és Chrisnek, akikkel 12 óra poénkodás az egész nap. Kár, hogy csak minden első nap vagyok velük!

Remélem, hogy a hangulat kitart még egy ideig, de majd úgyis beszámolok!