Arra értem ma haza a porfészekből (= munkahely), hogy Petiék pakolnak. Pontosabban már minden be volt pakolva, és várták a haverjukat, hogy egy minibusszal átszállítsa a cuccokat. Ahhoz képest, hogy 2 bőrönddel érkeztek tavaly nyáron, mostanra szépen gyarapodtak. Bár mondjuk én meg sem szólalok, de erről majd később.

Jó pár körben lecuccoltunk, úgyhogy a lakás félig üres. Vagy félig tele, ahogy vesszük. Most már engem is elkapott a pakolási láz, úgyhogy amíg vissza nem érkeznek, addig én is megpróbálom összeszedni a motyót. A mérleg eddig 2 szemeteszsák ruha (igyekeztem különszeparálni a nyári és téli kollekciót), 1 nagy szatyornyi cipő, 1 zsák ágynemű, törülközők, és akkor még a konyhához, a könyvekhez, kozmetikumokhoz és egyéb készülékekhez nem is nyúltam. De uralom a helyzetet, és igyekszem előnyt kovácsolni abból a tényből, hogy igen gyorsan és hatékonyan tudok csomagolni.

Nem annyira jó érzés, hogy mindannyian kiköltözünk, de még szombatra összehozunk egy last minute "bulit", hogy a fél üveg pálinkát ne kelljen elcipelnem az új kecóba. Vasárnap meg takarítunk. Nagyon fognak hiányozni a közös esték a Jóbarátok előtt, az ünneplések, amikre mindig volt alkalom, a morgós hétköznap reggelek. Ha belegondolok, mi együtt sosem voltunk sehol, de a lakásban olyan jól elbandáztunk. Na, sebaj, a költözéssel új élet kezdődik Kilburn szívében, és remélem, hogy minden jól alakul nekik is, nekem is, és nem szakadunk el végleg egymástól. Más lesz, az tuti.

Addig meg még odacsapunk egy utolsót! :)