Az oké, hogy kameraérzékeny vagyok, és bevallottan szeretek szerepelni. Az viszont rendkívül felháborított délelőtt, hogy minden előzetes megbeszélés vagy tájékoztatás nélkül ma beszereltek egy CCTV-t az irodánkba, ahol Malee-val ketten vagyunk.

Tegyük hozzá, hogy a hotelem (ami a szállodaszakma szégyene) annyira halad a korral, hogy mostanra sikerült eljutni odáig, hogy bekamerázzák a főbb helyiségeket, ez is azért, mert sorban rabolják ki a szobákat. (Remélem, ezzel most senkinek nem vettem el a kedvét attól, hogy nálunk szálljon meg!)

Már két hete tart a folyamat, ám a nagyon okos görög paraszt szállodaigazgató meggondolta magát, és a csomagtároló helyett inkább a mi irodánkban helyeztette a kamerát, gondolván, hogy ott nagyobb szükség van rá. Nem tudom, mit gondol, hogy a 20 pennys tollakat hazavisszük, esetleg lopjuk az ágyneműt, vagy pusztán érdekli, hogy mivel töltjük a napjainkat.

Csak az háborít fel mélységesen, hogy majdnem minden nap full házon vagyunk, reggeltől-estig dolgozunk mint a gépek, lazulás nincs, internet, msn nincs, csak a Norton-alapú foglalási program, és mégis azt gondolja ez a szerencsétlen, hogy figyelni kell bennünket, mert biztos lopjuk a napot.

Egyébként utána fogok nézni, hogy ez így szabályos-e, hogy minden figyelmeztetés nélkül egyszer csak elkezdenek figyelni, és tuti, hogy fogok találni egy olyan szervezetet, amelyik a munkavállalók személyiségi és egyéb jogait védik, akiknél panaszt lehet tenni. Ha lesz lehetőség, akkor én megteszem, esküszöm!

Még egy ilyen szemétdombot nem láttam, ahol nem lehet felvenni a mobiltelefont (lehetőleg ki is kell kapcsolni), nem lehet 1 percet sem késni, enni az irodában, és ostobábbnál ostobább szabályokat kell betartani.

És amikor minderre rákérdezek (mert bizony, én nem kussolok, mint Malee), akkor azt a választ kapom, hogy ha van egy hoteled, akkor azt csinálsz benne, amit akarsz, és olyan szabályokat hozol, amilyet csak kedved tartja.

De ezek betegek, mert megemlíteném, hogy a CCTV-ket az interneten keresztül az igazgató otthon is nézi, sőt, a saját irodájából is, ami a miénkből nyílik, és egyébként sem lehet beszélgetni, vagy hasonlók, mert akkora a szigor!

Szóval amikor panaszkodom, azt nem azért teszem, mert kényeskedem, vagy nekem semmi sem jó, hanem ez a hely egy istenátka, rosszindulatú és kicsinyes emberekkel, akik nem bíznak a saját embereikben, és mindent megtesznek, hogy megkeserítsék az életüket.

Pont. Befejeztem.