Egy pocsék nap végén letöltöttem a képeinket, beraktam a tesóm egyik első mix cd-jét 2005-ből, és nekiállok beszámolni Amszterdamról.

1. nap

Zs: Merre menjünk?

F: Zsuzsi, jártunk mi már erre? Nem. Akkor erre megyünk.

3. nap

Zs: Te figyu, jártunk mi már erre?

F: Ja, tegnap is, meg tegnapelőtt is.

Zs: Akkor most ne erre menjünk!

Ez bizony egy ilyen utazás volt! Szombat reggel néhány telefon után megtaláltuk egymást a reptéren, és hiába siettem, a pesti gép hamarabb beért. Naiv elképzelés volt, hogy az amszterdami Schiphol is Ferihegy 1 nagyságú, és mindketten keringtünk egy keveset, de a végén összejött a mutatvány, és elkezdődött a közel 4 napos utazásunk.

A hotel nagyon jó választás volt, mindenkinek tudom ajánlani a Park Plaza Vondelpark-ot, ami ugyan 3*-os, de a londoni és a párizsi háromcsillagosokat simán kenterbe veri. A szobánk hatalmas volt, plazmatévével és egy kényelmes fürdőszobával, csendes környezetben mindössze 2 perc sétára a 2-es villamos Emmerstraat megállójától.

Pár szó Amszterdamról: Hollandia fővárosa, ám a parlament és a királynő székhelye Hága, így a város mentes minden komolyságtól, és valóban annyira szabadszellemű, ahogy ezt kifelé sugallja. Lakosainak száma 750 ezer, és ennyi emberre 600 ezer bicikli jut. 165 kanálisa van összesen 1200 híddal Európa azon a részén, ahol a tengerszint feletti (alatti) magasság átlagosan 2 méter, és ahol a föld, a folyó és a tenger találkozik. A legfőbb közlekedési eszköz a villamos, a metró inkább a központot köti össze a külső területekkel.

Bevallom, hogy 2 éve Londonba azért szerettem bele, mert megérkeztem, és teljesen más volt minden, mint amilyen városokat addig láttam. Amszterdam azonban megint mutatott valami újat, amivel belopta magát a szívembe. Imádtuk a sok vizet (vajon felárasak azok a lakások, amelyek nem a kanálisra néznek?), a rengeteg romantikus hidat, a keskeny utcákat, az egész olyan, mint a mesében. Nem nyüzsög, mint London, nem álmos, mint Dublin, nem elegáns, mint Párizs, hanem elvarázsolt és szabad. Egy város, ahova jó megérkezni egy fárasztó időszak után, és teljesen ki lehet kapcsolni. Csak sétáltunk órákon át cél nélkül, mert az útikönyvet és térképet nem érdemes követni, csak menni kell, járni erre meg arra, és élvezni azt, hogy megteheted. Volt, ahol minimum 10-szer megfordultunk, és természetesen maradt olyan is, ahol nem, de az nem is hiányzott. Érdekes módon mindent megtaláltunk, amit az utazás előtt bejelöltem, még a legkisebb sajtboltot (Kaaskamer) is, amiről a neten olvastam, a kondomboltot (Condomerie), amit meg a könyv ajánlott, a coffeeshop-ot, ahol az Ocean's Twelve-t forgatták (Dampkring), és mindezeket a legkisebb erőlködés nélkül.

Első este belebotlottunk a piroslámpás negyedbe teljesen véletlenül, mert egyikünk sem akarta különösebben megnézni, de örülök, hogy láttuk ezt is. Akik már jártak arra, azt mesélték, hogy közönséges és igénytelen, ám én nem ilyennek láttam. Eleve kanálisnál van, ami már hozzáadott értéket képvisel, és nem egy szűk kis utca, amilyennek képzeltem. Valóban égnek a piros lámpák, és a kirakatokban fehérneműs nők figyelnek, integetnek, táncolnak. Egy kirakat = egy nő. A városban egyébként állítólag 7000 nő dolgozik prostituáltként. Jártunk a negyedben nappal is, és akkor is folyik a munka, bár a szebb példányok az éjszakai műszakban találhatóak. Meglepő, de voltak egész csinosak is, meg persze soványabbak, kövérebbek, idősebbek (40+) és fiatalabbak. Számomra nem volt annyira húspiac jellege, mint inkább a kuriózumot láttam benne.

Láttunk sok szexshop-ot is, és ott nem annyira szemérmesek, mint otthon, hogy a kirakat sötét, semmi nincs kitéve, vagy ha igen, akkor csak diszkrét, ráutaló jelleggel. Itt bizony a kirakatban minden van vevőcsalogatónak, és olyan guminőket láttam, mint még soha! Meg vibrátorokat, amik kifejezetten szép tárgyak voltak (elsőre le sem esett, hogy mi az), igényes ergonómiai kialakítással (ezt remélem, nem kell kifejtenem! :))), gusztusos színekben és formákban.

Ami nagyon durva és szembeötlő, az a 600 ezer bicikli. Kerékpár mindenhol, az utcán, a villanyoszlophoz rögzítve, a hídon sorban parkolva, és persze használatban. Az általános amszterdami utcakép: 1 méter széles járda, 3 méter széles bicikliút és 5 méter széles autóút. A gyalogost semmibe veszik, szemtelenül lecsengetik a kétkerekesek, jönnek jobbról, szemből, balról, és egymással sem bánnak kesztyűs kézzel. Ennek ellenére a biciklik igazán oldschool-ak, semmi durva, tesóm szavaival élve "veretős" bringa a láthatáron.

Az idő szép volt, de vasárnap sajnos esett az eső, úgyhogy a NEMO-ban kötöttünk ki, ami egy afféle Csodák Palotája 4 szinten, és a jelmondata, hogy "tilos nem hozzáérni". A többi múzeumba nem jutottunk be, de ez nem a mi hibánk. Mivel közel laktunk a Van Gogh-hoz és a Rijksmuseum-hoz is, naponta minimum egyszer elmentünk mellettük, és mindig hatalmas sor volt, ami elvette a kedvünket a kultúrától. Az Anna Frank Háznál szintén ugyanezt tapasztaltuk, bár arrafelé mindössze kétszer jártunk. Majd legközelebb megnézzük őket.

Mivel sokat mászkáltunk, hamar otthonosan mozogtunk a központi helyeken, és mondhatjuk, hogy bekebeleztük a várost. Kialakítottuk a 3 napos rituálékat: reggelivadászat pékségekben, esti séta a parkban majd tea a tévé előtt. Jókat ettünk különböző vendéglátó egységekben (utolsó nap argentin steak-et, isteni volt!), és függőség alakult ki a holland Siroopwafelen-nel. Ez egy nagyon karamelles, szirupos waffel, egyszerűen nem lehetett abbahagyni a nasizást, így ipari mennyiséget fogyasztottunk el (én még Londonba is importáltam egy keveset).

Mi meg a Tesómmal jól egymásra hangolódtunk. Jó volt beszélgetni, és jó volt hallgatni is. Én egyébként nem vagyok egy hallgatag ember, de vele valahogy élveztem csendben lenni. Együtt fedeztük fel a várost, és csodálkoztunk rá az apró részletekre, minden stressz nélkül. Az a jó Amszterdamban, hogy teljesen alkalmas arra, hogy elbolyongjon benne az ember, menjen és lásson, és nincs semmi olyan benne, amit ha nem nézel meg, akkor elvesztegetett idő odamenni. Ha Párizsban 3 nap alatt nem "mászkál" el az ember az Eiffel-toronyhoz, akkor bizony lúzer. Ha Londonban nem nézi meg a Big Ben-t, akkor szintén. Amszterdam meg olyan, hogy tessék, menjél akármerre! Tévedj el, majd találd meg magad, hagyd, hogy elragadjon, vegyél részt benne, és legyél olyan, amilyen csak ritkán!

Hasznos link: amsterdam.unlike.net

(Folytatás következik a coffeeshopokról.)