Tegnap ismét meglátogattam a The End nevű szórakoztató objektumot egy dallamos D'n'B parti okán, miután a nap nagy részét Diussal töltöttem étteremben ebédelve és karácsonyi ajándékokat kajtatva.

Annak ellenére, hogy az elején nem voltam lelkes, inkább csak akartam már, hogy legyen valami buli az életemben, nagyon jól éreztem magam.

Szegény Robi kicsit megfáradt már a találkozásra (ami egyébként fél órával későbbre sikerült a megbeszéltnél), így őt sajnos a hely nem fogadta magába, Attis meg jó barátként hazakísérte, úgyhogy Danival ketten léphettünk be a szentélybe. Egyébként DJ Marky és barátai voltak a keverőpult mögött, akinek ez mond valamit.

Valószínűleg a rekesz Dom Perignon-nak köszönhető, hogy az éjszaka néhány pontja kevésbé tiszta, de jól éreztük magunkat. Végül azt hiszem 4-kor gondoltam úgy, hogy haza kellene menni, csak nem nagyon tudtam, hogy mivel és merre, de valahogy sikerült abszolválni az első buszt Trafalgar Square-ig, majd ott megtalálni a másodikat, amin a sikeres munka örömére bealudtam. Még szerencse, hogy jókor ébredtem fel! Mindenesetre tanulságos, hogy bármilyen állapotban is voltam, azért a hazaútra sikerült képbe kerülnöm, bár a memóriámból törölve lettek a részletek.

Ma nem nagyon tudtam kipihenni a fáradalmakat, főleg mivel hasogatott a fejem, de délutánra összekaptam magam, sütöttem néhány palacsintát, és elfogyasztottam a gulyásleves után. Annyira jól esett a fűszeres íz a gyomromnak!

Ebéd után meg Dénesékkel találkoztam a városban, jó volt végre egyet beszélgetni, szakértettük a londoni magyarok nagy dilemmáit, és végül záráskor tettek ki minket a Starbucks-ból. Arra jutottunk végül, hogy oké, nem mindig minden tökéletes, de a lényeg, hogy itt vagyunk Londonban, nem éhezünk és a barátság a legfontosabb! :)

Este hívott Chris, hogy nem-e bánnám, ha a következő 3 napos etapban éjszakás lennék. Boldogan igent mondtam, mert így holnap aludhatok egy nagyot, lesz időm mindenre, amit mára terveztem, és este újult erővel megyek majd a hotelbe. Kíváncsi vagyok az éjszakára, mert az azért más, mint a nappali feladatok, és főleg gépelős, adminisztrálós, úgyhogy kicsit sem bánom.

Tegnap egyébként vettem egy új könyvet, Nick Hornby: Slam, egy deszkás srácról szól, kíváncsi leszek, hogy milyen. Megfogadtam, hogy csak akkor veszek további könyveket, ha az előzőt elolvastam.