A tegnapi nappal átléptünk az utolsó téli hónapba, ami sok szempontból is jelentős. Még 10 munkanapom van a hotelben, ami most rengetegnek tűnik, de ha belegondolok, hogy már ugyanennyi eltelt január óta, úgy tisztán látszik, hogy a napok rohannak. Igyekszem nem siettetni őket, de a munkanapoknak mindig csak a végét várom.

Hétvégén érkezik Timi (végre!), és átruccanunk Dublinba, ami fénypont lesz az ittlétemben és a barátságunkban is. Igaz, bőröndöm még nincs, de egyelőre nem aggódom.

Aztán lesz még marcipános-bolyhos-nyuszitappancsos Valentin nap is, meg egyéb ünnepek. És hónap végén meg érkeznek a szülők egy londoni hosszú hétvégére.

Ami viszont abszolút prioritás az az, hogy végre eldöntsem, hogy mit akarok tenni, ha vége a hónapnak. Maradni? Hazamenni? Egy új munka jelentősen megkönnyítené a mérlegelést, de egyelőre még nincs. Most már nagyon rá kell feküdnöm, különben hoppon maradok.

Most úgy gondolom, hogy érzem annyira jól magam, hogy maradni kellene.

Hónap végére már okosabb leszek!