Eltelt az első hetem Kilburn-ben, és eddig nagyon jót tett a költözés. Érdekes, hogy nem vágyom vissza az előző lakásba, hanem egészen berendezkedtem itt. Korai lenne azt mondani, hogy otthon érzem magam, de alakul a dolog.

Reggelenként kevesebb idő bejárni, amitől máris jobban indul a nap, délutánonként pedig bátrabban szervezek programot, mert nem necces a hazajutás. Így egy kicsit úgy érzem, mintha jóval több szabadidőm lenne, pedig csak 40 perccel hosszabbodtak meg a napok a kevesebb közlekedés miatt.

Jó a kedvem és boldog vagyok, bár ez most a költözésnek köszönhető, meg annak, hogy visszajött Sara az egy hónapos spanyol nyaralásból, plusz Malee a héten 4 napot szabin lesz, de ami a legfontosabb: szokás szerint teljesen zsongok már a gondolatra is, hogy 13 nap múlva megint megyek haza!

Nem gondoltam volna, hogy már maga a város közelségének a tudata is ekkora lendületet ad, és a lakás is nagyon tetszik. A tisztasággal hadilábon állnak a többiek, úgyhogy ki kell rendesen suvickolni szépen-lassan az egészet, mert nem vagyok hajlandó mocsokban élni, de ez megoldható. Szépen el vagyunk szeparálva egymástól a csajokkal, de ha akarunk, akkor van hely összetalálkozni és beszélgetni is. A konyhánk óriási, és nyílik belőle egy kert, ahol ma a reggelimet fogyasztottam el, remek volt!

Teljesen más minden mint eddig, de nincs bajom az új életemmel. Remélem, hogy most egy kicsit nyerő szériám lesz más téren is, és akkor nem lesz miért panaszkodnom.

Tegnap egyébként a srácoknál voltam, ettünk-ittunk, Primrose-on jártunk, és nagyon jól éreztem magam. Sajnálom, hogy elköltöznek, és messzebb lesznek, mert mostanában heti egyszer minimum átugrottam (20 perc háztól-házig). Pénteken meg Dius jött át, és együtt sütöttük a sütit, és az is hatalmas élmény volt, hogy tudtuk, hogy nem kell az időt nézni, mert pillanatok alatt hazajut tőlem, ráadásul elférünk, és senkit nem zavarunk, ha este 10-kor még a konyhában beszlgetünk.

Ma meglátogattam Petiéket az új lakásban, nagyon rendben van, én is szívesen ellaknék egy ilyenben, csak iszonyatosan messze van a várostól. Nekik ez nem volt szempont, de nálam hatalmas hátrány lett volna. Az odautam 2 óra volt, visszafelé csak másfél, ez azért elég durva! Hozzáteszem, hogy ez a metrólezárásnak köszönhető, egyébként nem lenne ilyen hosszú.

A lényeg, hogy pörgök, kapkodom a fejem, mindig van valamit csinálni, plusz megjelent egy halvány randi-szál is a színen; örülök, hogy holnaptól kicsit felügyelet nélkül dolgozhatok, és persze várom augusztus 29-ét!