Még szerintem nem meséltem a tastelondon kártyáról, melynek kedvezményeinek köszönhetően járok mostanában étterembe.
Malee hívta fel rá a figyelmemet (nem sok mindenért lehetek hálás neki, de ezért igen), hogy teljesen ingyen lehet regisztrálni, és utána megkapom a kártyát, ami 50% kedvezményt nyújt London legkülönbözőbb éttermeibe 1 hónapon át. Természetesen a promóció kitalálói sem este a fejükre, a céljuk az, hogy az ember 1 hónap alatt annyira megszereti a rendszert, hogy kb. 60-70 fontért kiváltja a kártyát egy évre. Na, én nem fogom, mert előbb leszek tag a Tate-ben ennyi pénzért.
Múlt héten próbáltam ki először a kártyát a The Real Greek nevezetű görög étteremben, ami nem volt rossz, sőt, de azért messze volt a nagy gasztronómiai katarzistól. Finom volt minden, a görög salátát és a souvlaki-t egyébként sem lehet elrontani. És a végén a számla is kellemes meglepetésként ért mindannyiunkat.
Mivel a kártya augusztus 20-án jár le, mindenképpen akartam még legalább egy gasztro-túrát, és Diussal megbeszéltük, hogy célba veszünk a héten egy thai éttermet. A Blue Elephant óta vágytam arra, hogy igazi thai menüt egyek. Elsőként a Walmer Castle nevezetű helyet néztem ki Notting Hill Gate-nél, de amikor asztalt próbáltam foglalni, kiderült, hogy technikai okok miatt (leállt a gázellátás) ma nem fogadnak vendégeket.
Gyorsan ráizzítottam Diust, hogy találjon valamit, végül a Nipa nevezetű hely mellett döntöttünk a Lancaster Gate-nél a Royal Lancaster hotelben. Már maga a környezet is rendkívül impozáns volt, igencsak szeretnék egy ilyen luxushotelben dolgozni. A Nipából egészen pontosan a Hyde Park nyílik a kilátás, hihetetlenül szép az egész.
Luxushotelben természetesen az étterem is luxus, de hála istennek a tastelondon-nak köszönhetően ez is megfizethető közelségbe került.
Úgy választottunk Diussal, hogy mindenből mindenki kóstol, így sikerült két nagyon finom előételt ennünk: rákpogácsa volt az egyik, a másik rák tempurában. Ez olyan mint a panír, de csak lisztből és vízből áll a "bunda", és ezt nagyon gyorsan nagyon forró olajban sütik ki. Egyszerűen istenien ropogós az egész, ráadásul a rák egyben volt, lehetett látni a lábait meg az ollóját, nem mondom, hogy elsőre nem volt félelmetes látvány egy ilyen lény a tányéron.
Főételnek ettünk kagylót spárgával, valamint gyömbéres szószban főtt halat gombával és csirkedarabokkal, köretnek pedig kókuszos rizst (valami isteni!). Amikor már éppen tele volt a gyomrunk, még rádobtunk egy desszertet, ami nem volt más, mint sült fagyi. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a gombóc fagyi valami tömény tempuraszerű szósszal van bevonva és hirtelen kisütve, így amikor tálalják, akkor a gömb maga forró, de belül a fagyi még jéghideg.
Teljesen elégedett voltam a választásunkkal, és azt az extra pár fontot sem bánom, ami a Walmer Castle és a Nipa közötti árkülönbség, mert tényleg sikerült egy igazán megkapó helyen vacsoráznunk. A következő pedig egy tapas bár lesz, már ezt is megbeszéltük.
