Ezért nem írtam eddig. Próbáltam keresni valami jó fotót kettőnkről az elmúlt hétből, de amennyire tehetségtelen vagyok a magunkat fényképezésben, nem lettek túl előnyösek, úgyhogy most illusztráció nélkül marad a bejegyzés.

Tehát múlt szombaton megérkezett Anyu, hogy egyszem lányának szerezzen pár igazán boldog napot. Az volt a jelmondatunk, hogy csak azt csinálunk, amihez kedvünk van, és akkor, amikor kedvünk van, semmi kötelező kör, csupa spontaneitás.

Ennek jegyében rengeteget sétáltunk Londonban (Notting Hill, Portobello, Hyde Park, Oxford Street), üzletekbe járkáltunk (Harrods, Selfridges és a szokásos boltok), vásárolgattunk is. Felfedeztük például a Melt márkájú forró csokit, ami egy kisebb csokitömb pálcikával, és ezt kell forró tejben felolvasztani. Ebben a pillanatban is azt iszom! :)

Elutaztunk továbbá Brighton-ba, és ez volt az idei első találkozásunk a tengerrel. Brighton-tól egyébként többet vártam Lili és Judy blogjának olvasása után, meg mindenki ódákat zeng róla, de sajnos eléggé esett az eső, úgyhogy nem nagyon tudtuk élvezni. Vannak viszont tündéri házak és utcák, hasonlóan színesek mint a Notting Hill-i épületkavalkád.

Jókat ettünk, köszönhetően annak, hogy Anyu kb. 5 napi élelemmel érkezett, nehogy nekem főznöm kelljen, emellett viszont voltunk Chinatown-ban dim sum-ot enni ugyanott, ahova Diával is járunk, valamint ebédeltünk a Vapiano-ban is, ami nekem nagy kedvencem.

Olyan dolgokat is tettünk, amit egyébként meg soha, de ha nyaralunk, akkor nyaralunk! Volt, hogy hajnalig beszélgettünk, és próbáltuk megszakérteni az itteni életemet, egyik nap pedig ágyban reggeliztünk bejglit délelőtt 11-ig.

Igazából a száraz tények említésén túl nem is mennék bele abba, hogy mennyire sokat jelentett ez a pár nap nekem, mert nem is nagyon tudnám szavakba önteni, a lényeg, hogy lelkileg nem egyszerű dolog itt maradni, amikor Anyu meg hazamegy oda, ahol legszívesebben én is lennék.

Remélem, hogy lesz még ilyen hétvégénk együtt Londonban, és hátha olyan időszakban, amikor én is jobban rendben vagyok.