Persze nem igazi pszichológusos, tapsoljuk-meg-egymást-os terápián (lévén, hogy kiegyensúlyozott és pozitív vagyok), hanem a Madách Színház Csoportterápia című musical-komédiáján premier előtt.

Háttérinformációként annyit tudtam, hogy a darab a színház kortárs musical pályázatára készült Madách-os művészek tollából. Magyar is, kortárs is, a szereposztás is jónak tűnt, a marketing is mögé lett rakva, úgyhogy a hazaköltözésem után villámgyorsan felfigyeltem rá, és nagy örömömre szolgált, hogy a bemutató előtt meg is nézhettem.

A történetben 6 kissé különös ember érkezik csoportterápiára, ám az orvos késik, vagy talán nem is jön? Szépen-lassan fény derül mindenkinek a kínjára: van itt paranoiás lány némi anorexiával megspékelve, személyiségzavaros táncos, folyton lódító nagydumás, hipochonder színjátszós, furcsa amnéziával küzdő csodabogár és egy butuska, unatkozó feleség. A végén persze mindenki szembesül hiányosságaival vagy éppen túlzásával, és úgy hagyják el a terápiás termet, hogy kicsit "meggyógyulnak".

Nehéz úgy írni, hogy ne áruljak el túl sokat, de mégis legyen benne információ, kedvcsináló, főleg, hogy kritikus sem vagyok, úgyhogy következzen a szubjektív véleményem:

Érdekes volt témaválasztás, és jók a karakterek, a díszlet fiatalos és modern, a jelmezek hétköznapiak. Érdekes volt megfigyelni, hogy hogyan szabadulnak meg a ruhadaraboktól a szereplők a lelki kitárulkozás során. Nem vetkőznek meztelenre, csak amint úgymond biztonságban érzik magukat a terápiás közösségben, lekerül a blézer, kardigán.

Ha már musical, akkor vannak benne dalok. Itt voltak döccenések (számomra), mivel az élő zene folyamatosan elnyomta a színészek énekét, a dalszöveg pörgős és gyors volt, így sajnos az énekbetétek felét nem értettem. Másrészt néha a dalok nem voltak a darab ívén (például a vége felé, amikor a szexről énekelnek), hanem kívül helyezkedtek, nem erősítették a mondanivalót vagy a cselekményt. 

A párbeszédek korrektül maiak, benne néhány friss utalással, mint youtube meg bikramjóga, ez a közönségnek is tetszett, és a poénok nagy része is abszolút ült. A kedvencem a mi a különbség az erotikus és a perverz között? Az erotikus aktushoz egy tollpihét használsz, míg a perverzhez az egész csirkét! 

Összességében nagyon szerethető a darab, és vannak benne olyan drámai pillanatok, amikor a közönség szó szerint lélegzetét visszafojtva figyelt, és csak a színpadi lámpák halk moraját lehetett hallani. 

Mivel támogatni kell a magyar szerzők és a színházak kezdeményezéseit, mindenkinek ajánlom a Csoportterápiát, még akkor is, ha kiegyensúlyozott és egészségesnek hiszi magát. Mert mindenkinek van dilije...

Bemutató: 2011. június 9-10.
Írta: Szente Vajk, Galambos Attila, Bolba Tamás
Rendezte: Harangi Mária
Szereplők: Balla Eszter, Simon Kornél és Sándor Dávid, Dobos Judit, Nagy Sándor, Szente Vajk, Polyák Lilla és Ladinek Judit